Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

206 pór antal. IV. Henrik halála után a lengyelek túlnyomó része, nevezet szerint a gnieznói érsek, a poznáni, vladislavi, krakói püspökök és Pomeránia uroknak elfogadtak, olyan fértiu volt, ki Lengyelország egységeért lelkesedett. A pápa is hozzájárult a választáshoz, minek következtében őt Gnieznóban, 1295 julius 26-án, a nevezett püspökök segédletével Swinka Jakab érsek egész Lengyelország királyának fölkente és megkoronázta. Királysága azonban nem sokáig tartott, mert mint a korírók előadják, a németek, a brandenburgi markolábok, Przmyslav régi ellenségei, megirigyelték tőle a királyi méltóságot, orgyilkosokat béreltek ellene, kik őt 1296 február 6-án, hamvazó szerdán meggyilkolták.1

) Egyidejűleg az elbeszélt eseményekkel, Lengyelország történetének egy más folyása is volt, melyet minthogy Lokietek életére nagy befolyású, szintén el kell mondanunk. Griftina, Fekete Leskó özvegye és Halicsi Kunegundának II. Venczel cseh király anyjának nővére — Dlugoss szerint hazugúl2) — azt állította, hogy gyermektelenül elhalt férje reá hagyta tartományait, Krakót és Sandomirt, ő pedig ezen jogát átruházta unokaöcscsére, II. Venczel cseh királyra. — A cseh korírók3

) ezen átruházásról hallgatnak és úgy adják elő a dolgot, mintha boroszlói IV. Henrik haláláig semmi sem történt volna Krakóban; szerintök közvetetlenül Fekete Leskó' halála után összegyűltek a krakói főbb urak, a fölött tanácskozandók : miképen segítsenek a tartományon, melyet külső ellenség (a ruthének) és belviszályok tönkre tesznek. Hírét vévén pedig II. Venczel cseh királynak, őt egyakarattal megválasztották herczegöknek és követeket küldvén, arra kérték, jönne hozzájok és venné őket oltalmába. Végre okiratokból kitűnik, hogy II. Venczel érvényes ajándékozásból származtatta törvényes birtokjogát, melyet utóbb Lokietek Ulászló is megismert, mint a magáénál hathatósabbat.4

) Tehát Csehországban a birtokszerzés mindkét módját egyesítették. ') Sommersberg : II. 90. — A pápa hozzájárult Przmyslav koronázásához. 01 v. Chron. Aulae regiae, 126. 1. és az összes régibb cseh korírókat. Csak Dlugoss, ki e korírókat használta, hallgat róla merő hazafiasságból,, nehogy el kelljen ismernie a szentszék főhatóságát Lengyelország fölött, melyet Obonicz László és Fehér Leskó fölajánlottak. (Roepell id. m. I. 355. 1. 37. jegyz.) ') Hist. Polon. II. 504. 3) Nevezetesen a königsaali történeti kútfők (Chronicon Aulae Kegiae), melyek e korra elsőrendű kútforrások. Loserth kiadása, 100. 1. 4) Ex donatione sibi facta per eos, qui ipsi ducatus ipsos donaverant et donare potuerant. Fiedler : Böhmens Herrschaft in Polen. (Archiv für Kunde österr. Geschichtsquellen, XIV. köt. 186. 1.)