Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

I magyar-lengyel érintkezés a xiv-ik században. 205 Tetemét előbb a ferencziek korczini, néhány nap múlva azután a klarisszák sandeei kolostorába vitték boldog Kingához, ki imádsága által már-már föltámasztotta, de elvégre fölhagyott kísérletével, előre látván a sok vérontást, mely ez esetből keletkeznék.1

) Dlugoss előadásához azonban sok szó fér. Mert igaz ugyan, hogy Kun Lászlónak volt Endre nevü öcsese, de történeti tény az is, hogy ezen Endre 1278-ban már nincs az élők közt.2

) Ama kétségtelenül ál Endrét pedig aligha Kun László üldözte halálba, minthogy Przmyslav, ki neki Chroberz kastélyában menedéket adott, mint tudjuk, csak boroszlói IY. Henrik halála, tehát 1290 junius 23-ika után lett Krakó herczege s ez időtől fogva czímezi magát így : Dux Polonie maioris et •Cracouie. Kun Lászlót pedig csaknem ugyanakkor, 1290 julius 10-én gyilkolták meg. De a fő indító ok, mely Dlugoss állítását megdönti, III. András magyar király levele, melyből az is kiolvasható : ha fejedelem, csakis Lokietek Ulászló segédkezett ez impostor elpusztításában, a mit onnét gyanítunk, mert midőn III. András király 1291 augusztus 28-án a Baksa-nembeli Simonfia Györgyöt a Kun László által neki adott Sóvár, Sópatak s egyéb Sáros-megyei fekvőségek birodalmában megerősíti, érdemei közt azt is fölsorolja, hogy minekutána az öröklés rendje szerint Magyarország trónját elfoglalá s valaki magát Endre herczegnek adta ki és gaz czinkosaival az egész ország gyalázatára ellene föltámadni készült, és ő a főurak egyértelmű tanácsává! Simonfia György mestert szemelte ki amaz álherczeg üldözésére, György mester a reá bizott föladatnak férfiasan megfelelt, valaminthogy a király és ország igen fontos ügyeiben gondos követséget járt Ulászlónál, Krakó és Sandomir herczegénél.3) Lengyelországban az állapot hasonlított alioz, mely azon időben Magyarországot szétmarczangolta, Németország, Eran•cziaország és Olaszország egységét széjjeldúlta. Hiányzott az összetartozás, az egység érzete. A lengyel néptől lakott területen herczegek, kiskirályok osztoztak, kik nem ismertek magok fölött urat még czímzetest sem, pedig összetartó, erélyes kézre annál inkább szükség lett volna, minthogy a kölcsönös dulakodás, rablás, pusztítás nemhogy gyérült, sőt napról-napra több áldozatot követelt, nagyobb bajt- és kárt okozott. Przmyslav, Nagy-Lengyelország herczege, kit a boroszlói ') Hist. Polon. H. 502. 2) Wertner : Az Árpádok családi története, 540. 1. 3) Fejér: CD. VI. 1. 123.