Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

magyar-lengyel érintkezés a xiv-1k században. 203 kültek futással. így — mondja Kun László király — György mester Lengyelországot, melyet annyiba veszünk mintha sajátunk volna, magának és övéinek vérök hullásával Leskó herczeg uralma alá visszaterelte. A miért neki és utódainak Sóvár •és Sópatak királyi falvakat és a Tapolyig terjedő erdőt adta. Ekképen lett a Baksa-nembeli Simonfia György a Sóvári Soós család őse.1

) Leskó herczeg is elismerése jeléül megajándékozta György ispánt a sandeci várkapitánysághoz tartozó Welgloua (ma Wieloglowy) nevű birtokkal, melyhez több falu tartozott.2

) Megsokasodtak György úr érdemei, midőn 1287-ben a tatárok Nogaj és Telebuga vezérlete alatt Lengyelországba törtek, és deczember 24-én Krakót megtámadván, Fekete Leskó herczeget annyira megfélemlíték, hogy újra Magyarországba menekült. Kinga is elmenekült apáczáival a sandeci kolostorból a Pienninek Dunajecz fölött fekvő várába, a hol megóvta őket Isten kegyelme. Még a sandeci kolostornak sem -esett baja, minthogy György mester a király távollétében önnön elhatározásából, a Sandec közelében táborozó tatárok nagy csapatát éjnek idején meglepte, szétverte, vezéröket megölte és számos lengyel foglyot kiszabadított. Azután a szepesi gyepüket védelmezte és a tatárokat Magyarországba betörni nem engedte.3

) Fekete Leskó 1288 szeptember 30-án meghalt, ütódáúl öröklés utján öcscse, Ziemomysl következett volna, de minthogy ez még előbb elhunyt, Lokietek Ulászló kujáviai herczegen volt a sor. Azonban a krakói püspök, a krakói, sandomiri és lublói urak Sandomirban gyűlést tartván, Ulászlónak Sirádiát átengedték ugyan, Krakó és Sandomir herczegének azonban megválasztották Mazoviai Boleszlót. , Hanem e választás Krakó német polgárainak nem tetszett. Ok tehát meghítták urokúl IV. Henrik boroszlói herczeget, ki a meghívásnak engedvén, a krakói iparosok, élökön a mészárosokkal, megnyitották neki városuk kapuit. Mazoviai Boleszló kitért előle, mire a krakói és sandomiri urak is IV. Henrik mellé állottak. Lokietek Ulászló e második mellőzését igen zokon vette. ') L. leszármazási tábláit Nagy Iván : Magyarorsz. családai, X. 304. A Baksa nemzetség történetét Wertner: I. 131—137. Karácsonyi : I. 158—172. a) Krakó, 1287. febr. 19. Katona: Hist. Crit. Y. 953. VI. 954. — Fejér: CD. VIII. 3. 384. 394. — Dlugoss : Hist. Polon. IT. 474. — Boepell : Gesell. Polens, I. 540. — V. ö. Árpádkori Uj Okmt. XII. 434. 438. Katona id. m. VI. 969. Fejér id. m. V. 3. 409. 3) Katona id. m. V. 953. — Dlugoss id. m. II. 489. Roepell id. m. I. 542. jegyz. 15*