Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

202 pór antal. mezején csak úgy, mint a politikai téren fegyvertársaink maradtak, igaz tisztelettel és rokonszenvvel viseltetem. Keménylem, nemsokára találkozik, a ki tanulmányomat teljes készültséggel pótolni, kiegészíteni fogja. LOKIETEK ULÁSZLÓ ELSŐ ÉRINTKEZÉSEI A MAGYAROKKAL. Lokietek vagyis törpe Ulászló, kinél tanulmányunkat kezdjük. Kázmér kujáviai berezegnek volt a fia. Öten valának testvérek : Fekete Leskó sirádiai herczeg, Ziemomysl inovraclavi herczeg, Lokietek Ulászló kujáviai herczeg, Kázmér leczyci herczeg és Ziemovit dobrzini herczeg.1

) A Szemérmes-nek nevezett Boleszló,2

) halálos ágyán, 1279-ben, Fekete Leskót szemelte ki utódáúl, kit az urak is megválasztottak Krakó és Sandomir urának. De — mint ugyanő megvallja egyik levelében -— Krakónak némely, Sandomirnak pedig szinte valamennyi főura és vitéze föllázadt ellene, s megválasztván helyébe Mazoviai Konrád herczeget, őt az országból kiűzték.3) - - Leskó Magyarországba menekült kedves rokonához, Kun László királyhoz, és segítséget kért tőle. Kun László a Baksa-nembeli Simonfia György mestert küldé néhány száz udvari vitézzel (cum aulicis et iuvenibus nostris) a herczeg segítségére. A két ellenséges had 1285 május 7-én ütközött meg Boguvice mellett, a Raba folyó közelében, nem messze Krakótól, melynek német vendégnépei szintén Leskóval tartottak. György mester és magyar csapata, messze maga mögött hagyván a többieket, első sorban ütközött meg Konrád hadi népével s rövid harcz után győzedalmeskedett rajta. Sokakat megölt, többeket elfogott, csak kevssen mene>) Grotefend: Stammtafel XVII. 2) Dlugoss e melléknévhez csípősen megjegyzi : »qnod nemini alii principum reor contigisse cognomen.« (Hist. Polon. II. 451.) Tudjuk, hogy Szemérmes Boleszló IV. Béla magyar király szent életű leányának Kunegundának, rövidítve Kingának volt a férje. Kinga, férje halála után Ájtatos Boleszló kalisi herczeg özvegyével a klarisszáknak általa alapított sandeci kolostorába vonult vissza. A kalisi herczeg ezen özvegyét három néven nevezi Dlugoss : egyszer Ilonának, másszor Jolentának, és ismét Joheletnek. Ez utóbbi néven említik őt a lengyel történeti évkönyvek is : Uxor autem Kinga post sepulturam mariti sui suscepit habitum ordinis sancte Clare cum sorore Joheleth, relicta Bolezlai ducis Polonie, que fuerunt uterine sorores, filie Bele regis Ungarie. (Annal. Polon. I. Script, rer. Germ. 65.) — A máig használatos Breviárium szerint eredeti magyar neve Johélet azaz benső élet (?) volt. (V. ö. Czuczor-Fogarasy : A m. nyelv szótára, III. 272.) Hasonló eredeti magyar nőnévnek ritkán maradt fön emléke. 3) Monumenta Poloniae, III. 130. Krakó, 1285. junius 9.