Századok – 1903

Történeti irodalom - Szongott Kristóf: Szamosujvár szab. kir. város monographiája. Ism. –yj– 176

] 68 történeti irodalom. tözik, az örmények 100,000 írtért kilenczven évre bérbe veszik a szamosujvári uradalmat, megülik, ott hatalmas metropolist építenek, úgy bogy mikor a bérlet lejártával a fiskus vissza akarja váltani tőlük, a melioratiók és a bérszerződés fogyatékossága miatt hosszas perbe keveredik velők, mely csak 1887-ben, Tisza Kálmán pénzügyminisztersége alatt ér véget olyatén •egyezséggel, hogy a 100,000 frt árendáról lemondva, újabb 200,000 frt lefizetésével az uradalmat örök tulajdonjoggal megszerzik. Hogy a hazai örménység ily hatalmasúl fejlődött, abban általánosan ismert élelmességén, összetartásán és törhetetlen hazafiságán kívül különösen első püspökének, Verzereskul Oxendiusnak vannak elévülhetetlen érdemei. O, mint 1684-ben Kómától küldött missionárius, négy évi fáradságos munka után a schismatikus püspököt, Minasz Zilifdart, 3000 örmény család hívével együtt a róm. katholikus bitre térítette. Minasz halála után püspökük lett s ez állásában fáradhatatlan tevékenységével, az udvarnál szerzett befolyásánál fogva oly nagy tekintélyre tett szert, hogy a futni kényszerült Illyés András TÓM. katli. püspök, .írván maradt híveinek és egyházainak gondozását reá bízta. Az örmények méltán büszkélkedhetnek Oxendiussal és méltán örökítik meg emlékét szoborral ; azonban a monographia íróját csak a túlságos fajszeretet ragadhatta oly véleményre, hogy »Verzereskul Erdélyben a legnagyobb ember. Voltak egyesek az országban, kik egyik vagy másik téren kitűntek. Verzereskul azonban minden téren a legkitűnőbb. Szent István óta számtalan kiváló egyházi személyt mutat fel a magyar •egyház, de azok közfii egy sem tett a róm. katholikus egyháznak olvan örökbecsű szolgálatot, mint Verzereskul.« Efféle nagyításokkal többször találkozunk Szongott munkájában. Mindenesetre a kritikátlan s a helyi viszonyoknál messzebb nem látó történetíró gyöngéje ez, ki a túlságos faj-szeretettől elragadtatva, csupán a helyi mértéket alkalmazza, •erősen személyi kultuszt űz s mindenben csak a szépet, a jót veszi észre. Ismételjük : Szongott munkája nagy hibái és hiányai mellett is érdemes munka. Becsülnünk kell benne az író önzetlenségét, lankadatlan szorgalmát, törhetetlen hazafias érzelmeit. Bokonai, fajtársai pedig egyenesen leróhatatlan hálával tartoznak neki, a miért a hazai örménységnek - hogy a monographia záró szavait idézzem : Exegit monumentum aere jperennius. —YJ—