Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

136 véosey tamás. Évek hosszú során át folytatott levéltári kutatások, soha nem szünetelő közvetlen forrástanulmányok biztosították Hajnik tudományos önállóságát, felfogásának eredetiségét és független­ségét. melyet a kérdések tudományos kidolgozásánál mindeu lépten-nyomon tanúsít. Nem fárasztó nyers anyagot, összefüg­géstelen idézethalmazt, hanem teljesen feldolgozott ismeret­kincset talál az ő könyveiben az olvasó s csodálja a bámu­latos uralkodást a rengeteg tömeg felett. Vizsgálódásának köre tág és változatos. Nem marad a közjogi fejlődés egyoldalú feltüntetésénél, hanem napirendre kerül az egyén és a család joga, a vagyoni élet általában s különösen a fekvő vagyon, az iparűzés joga, a szabad keres­kedés számos akadálya s több közgazdasági intézmény. Hajnik a jogtörténetet nemcsak tanította, hanem teremtő­erejével a források történetét a jogi és állami intézmények történetévé változtatta át s ezt irodalmilag is magas színvonalra emelte. Most már mások sem maradnak a »külszerű jogtörténet« helyesebben »forrás-történet« művelésénél, hanem ezenfelül az intézmények fejlődését, terjedését és összefüggését is tárgyalják.. Mikor az Árpádok alatti jogélet történetén dolgozott. Grimm módszerét is fel kívánta használni. Nyelvtörténeti adalé­kokat keresett ; tudni kívánta, hogy egyes jogi műszavak mikor jöttek használatba s melyek a régibb gazdasági kifejezések. A magyar jogtörténet mezején, mások példájára, Hajnik is monographice kezdett dolgozni, hogy azután a kiderített részletek felhasználásával általános, rendszeres, nagyobb műve­ket írjon. * * * Első nagyobb rendszeres műve : A magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt, 1872.1 ) A magyar alkotmány- és jogtörténetnek alig van komoly problémája, a melyhez ne keresett s ne talált volna sikerült megoldást. ') Ezt a rendszeres nagy művét megelőzték : Széchy Mária utolsó évei. — Az 1621-iki nagyszombati gyűlés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak. — A zsidók Magyarországon a vegyesházbeli királyok alatt. — A nemes­ség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszűnése. Ez utóbbi mű azonban a sajtó útján csak 1873-ban jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents