Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

hajnik imre emlékezete. 1 29 Hajnik derítette fel, hogy »a nemzetgyűlés1

) volt a főhatalom tulajdonképeni birtokosa« még akkor is, miután Árpád fővezérré választatott s így egy lépéssel közeledtünk a monarchiához. A monarchia kezdetét Gézára vezeti vissza.2

) Az új államszervezetet István az Augustus Nagy Károlyféle római császárság szem előtt tartásával (modernos et antiquos imitantes augustos) és »az ősmagyar nemzeti szervezet életrevaló alkatrészéinél• felhasználásával létesítette, melyet nyugat-európai jelleme daczára sajátos magyar szellem lengett át,« 3) Ennél igazabban senki sem jellemezte Szent István intézményeit. A mint a külföldön mindent Nagy Károlyra, úgy nálunk Szent Istvánra szerettek visszavezetni, vagyis Szent István intézményének tartottak, »instituta a sancto Stephano rege« mond az aranybulla, bevezetésének 2-ik szakaszában. A középkori szétszórt s feledésbe ment emlékeket gondosan gyűjtögette Hajnik s erős logikával illesztette össze. Így tudott hű vázlatot adni pl. a királyi berezegek állásáról az Árpádok alatt. Az ifjabb királyság intézménye sem kerülte ki figyelmét. Ez az intézmény feltűnik az Árpád-liáz idejében, midőn szokásban volt a királyi család egyes férfitagjaira az ország egy részének kormányzatát bízni. Ez volt a középkori fogalmak szerint a legmegfelelőbb ellátási mód a királyi herczegek ( részére. Ha már a király az így dotált trónutódot még uralkodása idejében megkoronáztatta, megvolt az ifjabb király (rex iunior). így koronáztatta meg II. Endre fiát. IV. Bélát. ÍV. Béla Y. Istvánt. De az apakirályok mindig hangsúlyozták, hogy az ő jószántukból ered az ifjabb királyság és nem a királyfiak jogigényéből. A királyi hatalom ilyetén megosztása a Szent István-féle királyság közjogi természetével ellenkezett, és nemcsak a királyságot, hanem Magyarország fenmaradását is veszélyeztette, Szerencse, hogy V. Istvánnal megszűnt.4

) ') Hajnik: Magyar alkotmány és jogtört. 70. 1. ») TI. 0. 82. és 83. 1. ») U. o. 112. 1. 4) U. o. 203. és 204. 1. — Ferdinandy Géza : A kir. méltóság és hatalom, 117. 1.