Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

hajnik imre emi.ékezete. LOÍt rakta, a tartalmilag összetartozókat évszám szerint rendezte s megfelelő csoportba foglalta, azután könyvalakú kötött füzetekbe, tárgy és idő szerint csoportosítva, újra leírta. Ilyen nagybecsű kézirati könyve maradt ötvennégy. Méltán nevezhetjük e könyveket a magyar jogtörténet pandektáinak. *) Jegyzeteinek köteteit a keresőre nézve vezérszavak : pl. nádor, vármegye, ispán s más ilyenek könnyebben használhatókká tették. Ez a rendszeresség és átnézetesség jó szolgálatot tesz a feldolgozásnál. Az említett 54 kötet rendkívül becses, mert benne megvan majdnem minden intézményünkre nemcsak az összes általa felfedezett és kiadott, de még számtalan kiadatlan anyag is, szakszerűen csoportosítva. Csodálatos az odaadó, lankadatlan tárgyszeretet, világosság, megbízható alaposság, lelkiismeretes, gondos szövegolvasás. Bár követné Hajnik nyomdokait a jogtörténet terén minden későbbi kutató. * -k * liégi az a kor s szédítő sebesen távozunk attól a kortól, a melynek felderítésén Hajnik buzgólkodott, hogy annak jog-és alkotmányfejlődéséről, gazdasági és műveltségi állapotáról világos képet nyújtson. De új és becses az a sok adat, a mit felszínre hozott, rendszerbe foglalt s a hazai és külföldi tudományos körök közkincsévé tett. Még a koronázás előtt készíté azt az érdekes dolgozatát, melynek czíme : Magyarország és a hűbéri Lurópa. Ebben a szerző a magyar királyság közhatalmi felfogásának sajátlagos jellegét és hatását tünteti fel. Ezt a jellegét akkor sem veszíté el, miután a nemzet a nyugat-európai viszonyokhoz simult. Mennyiben volt az államfejlődés nálunk európai és menynyiben specialiter magyar, ezt sem Bartal, sem Horváth, sem Szalay nem mutatta ki. Erről legelőször Hajnik adott nekünk világos képet, kidomborítva azt, hogy a magyar királyság a későbbi középkorban is megmarad közhatalomnak. Eme közl) Azonkívül maradt vagy 6 — 700 czédulája, melyeket élete utolsó éveiben gyűjtött, de már abban megakadályozta a sors. hogy könyveibe leírja.