Századok – 1902

Történeti irodalom - Lánczy Jules: Note sur le grand refus et la canonisation de célestin V. á propos de publications récents. Ism. –l–l– 85

85 TÖRTÉNETI IRODALOM. sága az 1848/49-iki szabadságharczban kiállotta ugyan a tűzpróbát, azonban nyelvileg és szokásaiban még mindig nehezen olvad a magyarságba. —YJ— ' Note sur le grand refus et la canonisation de Célestin V. à propos de publications récents. Par M. Jules Lánczy, professeur à l'université de Budapest. Paris. 1900. Armand Colin. 8-r. 22 1. Ez a kis füzet különlenyomat az 1900 évi párisi nem-I vetkőzi történelmi congressus első osztályának annaleseiből, és Lánczy előadását tartalmazza, melyet ez osztályban 1900 julius I 24-én tartott, A szerző Danténak — kinek ő nálunk egyik legjobb ismerője és méltánylója — verséből (a Pokol harmadik énekében) indái ki, melyben a gr an rifiuto. a nagy lemondás szerzőjét látja a pokolban és kárhoztatja. Dante nem nevezi meg az elkárhozott lelket, de már régebben sejték, és most már ^ általánosan elismerik, hogy az : У. Coelestin pápa, az asketikus, szentéletü barát, Morrone Péter, ki rövid pápaság után leköszönt, helyet engedve VIII. Bonifácznak, s a kit Bonifácz utóda У. Kelemen, épen Dante korában a szentek közé ikta, tott. Ujabb időben e szent, de nem e világra való pápával többen foglalkoztak. Lánczy rámutat e dolgozatokra és konstatálja a congressus előtt — »mert a nemzetközi congressusok, mint a régi franczia parlamentek, hivatvák, hogy bejegyezzenek különböző tényeket és jogczímeket« •— hogy e munkálatokat megelőzőleg már 1891-ben a M. Tudományos Akadémia előtt értekezett Y. Coelestin lemondásáról és VIII. Bonifácz pápaságának kezdetéről. Érinti a különböző irányt, melynek V. Coelestin és VIII. Bonifácz képviselői voltak; a vitát, mely a felett folyt, lemondhatott-e V. Coelestin a pápaságról? s azt a kérdést : mikép helyezhette az orthodox Dante Coelestint, az egyház szentjét a pokolba? némely régibb íróval olykép oldja meg, hogy a szenvedélyes Dantét mód nélkül megharagította Coelestin leköszönése, mely a gyűlölt Gaétan inak — Bonifácznak — nyitott utat a pápai székre. Az előterjesztés, vagyis inkább beszéd, nem valami rendszeres értekezés, — arra szerzőnek ideje nem volt, — hanem inkább rliapsodikus causerie, mely terjedelméhez aránylag rendkívül sok tárgyat ölel fel, s Dante és több kisebb-nagyobb 'commentatorai mellett a Bollandistákkal s a Civiltà Cattolicával, Grladstone-nal és Döllingerrel is foglalkozik. Alapos tudás, széles látókör, s az a sajátszerű, erősen individuális