Századok – 1902

Történeti irodalom - Téglás Gábor: Hunyad vármegyei Kalauz. Ism. gr. Kuun Géza 854

855; történeti irodalom. tika szűrőjén át gondosan tisztálja s előadása mindenütt szorosan a tárgyhoz illeszkedik. Előszavában felsorolja azokat a könyveket és értekezéseket, melyekből a Huny ad megye iránt érdeklődő egy vagy más irányban bővebb felvilágosítást nyerhet. Ezek között a Hunyad-m. tört. és rég. társulat tizenegy kötetre terjedő Evkönyvei jelentékeny helyet foglalnak el. A felsorolt munkákhoz most még egy újabb járúl, u. m. Hunyad vármegye története első kötete, melynek legnagyobb részét szintén Téglás Gábor, a monographia szerkesztője írta. A Hunyad-vármegyei Kalauz tizennégy, többé-kevésbbé terjedelmes fejezetre oszlik : I. Tájékozódás a Hunyad vármegyében vezető vasutak és főbb útvonalak felől (ez a legrövidebb fejezet). — II. A Maros-völgy Zámtól Déváig. —III. Déva és környéke. — IV. Az erdélyi Erczhegység és a régi Zaránd. — V. Az Egregy (Cserna) alsó völgye. — VI. Vajda-Hunyad és környéke. — VII. Piski és környéke Lozsáddal. — VIII. A Marös jobbpartján fel Alsófehér megyéig. Algyógy és vidéke. — IX. A régi Szászváros-szék. — X. Az Alsó-Sztrigyvidék. Piskitől Hátszeg-Váraljáig. — XI. Hátszegvidék, a régi Hátszeg megye és a Retyezát hegység. — XII. Hátszeg-Váraljától Pujig, vagyis az úgynevezett Torok. — XIII. Pujtól Petrozsényig a banyiczai vízválasztón át. — XIV. A Zsil medencze; a régiek Zsilje (Sij). Az első fejezetben a godinesdi barlangok egyikéről szerző megjegyzi, hogy egyik üregéből patak tör elé. »A vízfolyás két oldalán feltáruló törmelékben azonnal jellemző cserepek, csontok tűnnek fel. Egy díszesen czirádázott ivóedény s több hasonló rendeltetésű fazekas készítmény fenyőgalyas, zig-zugos betüzdelt ékítései, piros és fekete máza (vörös agyag és grafitmáz) az egykori barlanglakók haladott ízlését is igazolják. Egy amulettnek nézhető háromszögű gipsz-táblácska, melynek nyakba akaszthatóságát három szögletnyílása is elárulja, az őslakók vallási hitéről is tájékoztat némileg. Ez az üreg azonban a barlanglakóknak csak pihenőül szolgálhatott. Nem messze vannak innen a buji barlangok, melyeknek legnagyobbika 100 m. hosszúságra terjed; ez az ősidőkben bizonyára lakott barlang volt, de őstörténelmi adalékot nem szolgáltatott.« Az egyes községekről szólva, szerzőnk mindenütt a történeti anyagra is kiváló tekintettel van; összeállítja a régi birtokosok neveit, s a mit ki lehetett nyomozni rólok, kivonatilag közli. Epen ez a körülmény indított arra, hogy Téglás Gábor szóban forgó munkáját a Századok hasábjain ismertessem. Lezsnyekről érdekesen írja le a szerző Bem József