Századok – 1902

Történeti irodalom - Péterfy Jenő összegyűjtött munkái I. II. köt. Ism. Váczy János - 845

849; történeti irodalom. inak keletkezését s átalakulásukat, míg az athénei élet haladása meg nem teremti Platonban a fogalmak elemzését, a fajok és nemek osztályozását. A görög érzés és gondolkodás a bölcselkedőkbe, különösen Platonba vonul, kinek dialógusai közül kettőt részletesen is fejteget írónk : a Gorgiast és Philebost. Xenophon már az általános athénei gondolkodás képviselője; igazában nem is írói természet, csak később, midőn a közszerepléstől visszavonul, veszi föl írói tollát, hogy Sokrates bölcseleti eszméinek népszerűsítője legyen. О nem örökli Platon művészi szerkezetét, de józanságával le tudja kötni az olvasó figyelmét. Vállalkozik arra a nem közönséges feladatra, hogy Thukydides művét tovább folytassa, de műve csak azt a nagy távolságot mutatja, melyben a két író szelleme egymástól áll. Mindamellett Xenophonnak is megvan a maga érdeme, sokszor ügyesen, színesen jellemez a genre-szerű rajzokban s a való élet apró vonásait részletes megfigyelései után híven törekszik megörökíteni. Történeti érdekű tanulmánysorozat még a Taine különböző műveiről szóló. Péterfy néhány nagy vonással jellemzi a forradalom utáni Prancziaország tudományos mozgalmait ; kutatja, milyen hatások eredménye a franczia bölcselet és történetírás új fejlődése, a mely Penan, Sainte-Beuve és Taine nevéhez fűződik. Közöttük Taine a történeti módszer legkövetkezetesebb képviselője, a ki látszólag Sainte-Beuve ösvényén indúl, de voltaképen új utat tör magának. Sainte-Beuve is hirdeti a faj, a természeti állapot és a történeti alakulás összes hatásait, de az egyénben valami megmagyarázhatatlan természeti titkot lát s ez teszi jellemrajzait oly változatosakká. Taine ellenben a történeti fejlődés folyamatát, a szellemi élet összes jelenségeit bizonyos korlátok közé szorítja. A természettudomány módszerét ülteti át az angol bölcselkedők nyomán a történeti vizsgálódás mezejébe és szigorúan ragaszkodik e módszerhez, a mi Péterfy szerint elhibázott törekvés, annyit tesz, mint a tengert kanállal kimeríteni. Miben találja tehát írónk Taine valódi érdemét? Történet-bölcseleti módszerében ? Nem, hanem költői képzeletre valló jellemzéseiben. »Taineben — írja — a philosophus, a tudós mögött költő rejlik, gazdag képzeletű festő. Mit bánom én, ha a keret tökéletlen, mikor a képek oly szépek!« Azonban Péterfy Taine jellemzéseiben is meglátja a hiányt vagy épen tévedést az ellentétek azon fokozásában, mely a jellemvonások kapcsolatát megrontja. Elhibázottnak tartja már alapjában Taine törekvését, hogy az angol faj psychologiáját csupán az irodalmi művekből akarja megállapítani; mert az önké-