Századok – 1902
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - II. közl. 793
jános király és a római szent-szék. 807 tési törekvéseivel nem hagyott föl. Politikáját híven jellemzi az a jegyzék, a mit államtitkára, Salviati Jakab, a németországi legátushoz, Campeggio bibornokhoz intézett: »Keménységekre támaszkodva, megszüntetni a készületeket nem lévén tanácsos, ő szentsége folytatja fáradozásait hajóhadának fölszerelése érdekében ; e mellett figyelmét oda irányítja, hogy a magyarországi ügyek mielőbb rendbe jöjjenek ; ugyanis -ő szentségét azzal biztatják, hogy ha ez sikerül, a törökök békében hagynak minket. О szentsége hőn óhajtja a keresztény népek erejét egyesíteni, és elérni azt, hogy ezentúl tőlünk féljenek a törökök, ne mi féljünk tőlük; hasonlóképen azt kívánná, hogy Ferdinánd király egész Magyarország birtokába jutván, magára hagyatva is képes legyen a törököknek ellentállani. Azonban ismeri a keresztény uralkodók soraiban dúló egyenetlenségeket, és tudja azt is, hogy mivel János vajda török pártfogásban részesül, a római király egész Magyarország békés birtokára nem számíthat. Ezért abban a nézetben van, hogy ha nem akarunk mindent koczkáztatni, a vajdával egyezséget kell kötni oly módozatokkal, a melyek mind Magyarországot, mind Itáliát és Siciliát a török támadásoktól megóvják. Ilyen biztosíték nélkül az egyezséget ő szentsége nem kívánja, ő felsége el nem fogadhatja; de ő szentsége reménli, hogy ilyen biztosíték meg lesz szerezhető.« x) Ezt a biztosítékot a Grritti Alajos által az aquilejai patriarcha előtt jelezett azon módozatban vélte föltalálni, hogy bizonyos keresztény hatalmasságok kezességet vállaljanak az egyezség megtartásáért ; kötelezvén magukat, hogy a mennyiben akár a törökök, akár János király a békét megszegik, ellenök Ferdinándnak segítséget nyújtanak. A császár és a római király követei előtt Francziaországot és a velenczei köztársaságot jelölte meg, mint a melyek hivatva volnának ilyen kezesség elvállalására.2 ) János király azon tudósításokban, a mik a pápa magatartásáról hozzá jutottak, és a jóakaratú válaszban, melyet ') Eredeti fogalmazása a vatikáni levéltárban : Arm. VIII. Ord. I. Vol. С. f. 99. 9) Dal Borgo 1532 január 19-iki jelentése Bécsben.
