Századok – 1902

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - II. közl. 793

808 fraknói vilmos.' levelére kapott, bátorítást láthatott arra, hogy újra követeket küldjön hozzá. Ügyesen és óvatosan tette meg az első lépést. Az 1531-ik év végén gyóntatóját, Gellért szent Ferencz-rendi szerzetest indítottá útnak azzal a megbízással, hogy helyette fogadalmának teljesítése végett Lorettóba, Rómába és Jeruzsálembe zarándokoljon. Az igénytelen magyar szerzetes feltűnés nélkül érkezett Rómába és január 24-ikén fogadtatott a pápa által, a szent Ferencz-rend procuratorának és Marsupino Jánosnak jelenlétében. Miután utazásának czélját elmondotta, föltárta, hogy megbízatása is van uralkodójától, a ki általa biztosítani kívánja ő szentségét, hogy »az apostoli szék hű szolgája és jó keresztény« ; hogy a kereszténység és Magyarország javára Ferdinánddal egyezséget akar kötni, mely a kereszténység és a törökök között is békekötést vonna maga után; minélfogva kéri a pápát, hogy az egyezség létrejötte érdekében működjék ; ha az meghiusúl, a következményekért a felelősséget magától elhárítja. Dal Borgo arról értesíttetvén, hogy János küldötte van a pápánál, azonnal a Vatikánba sietett és bejelentés nélkül lépett abba a terembe, a hol a magyar szerzetes két kísérőjével fogadtatott. Ezek a diplomata megjelenésekor azonnal távoztak. A pápa pedig közié vele mindazt, a mit Gellért atya előterjesztett, s a választ, a mit az tőle kapott, azt a fölszólítást, hogy uralkodója igazolja tettekkel szavait.1) Néhány nappal utóbb Dal Borgo jelentést tett a pápának a berenhidai országgyűlés kihirdetéséről és előterjesztette Ferdinánd azon óhajtását, hogy oda külön nuntiust küldjön, a ki ott nyíltan és határozottan követelje, hogy Jánost hívei hagyják el. VII. Kelemen kész volt külön nuntiust küldeni Magyarországba, és Venanzio Antal jesi püspökben olyan főpapra esett választása, a kinek az osztrák házhoz való ragaszkodása ismeretes volt. Azonban Dal Borgo előtt tartózkodás nélkül ') Dal Borgo február 2-ikán kelt jelentése.