Századok – 1902

TÁRCZA - Schönherr Gyula: Jegyzetek Zsigmond király és az egyház-szakadás történetéhez 766

TÁRCZA. JEGYZETEK ZSIGMOND KIRÁLY ÉS AZ EGYHÁZ-SZAKADÁS TÖRTÉNETÉHEZ. A nyugati egyház-szakadás kérdésében, tudjuk, jóformán csak a római királyi méltóság juttat Zsigmond magyar királynak döntő szerepet, de azért Magyarország, ha lényegében a nagy kérdés érintetlenül hagyta is, sohasem maradt tétlen nézője az ellenpápák küzdelmének. A magyar királyság jelentősége a nyugati kereszténység államai között, s a Luxemburg ház hagyományai egyaránt kizárták, hogy Zsigmond, ez egyébként is oly tevékeny s minden iránt érdeklődő uralkodó, teljesen tartózkodó álláspontot foglalhasson el az egész világot lázban tartó nagy problémával szemben. S ha személyisége csak római királylyá választása után lép is e kérdésben előtérbe, az ezt megelőző korszakban viselt szerepe bizonyos tekintetben érdekesebb a mi szemünkben ; mert míg amott Nagy Károly koronájának örökösét, a nyugati kereszténység világi fejét látjuk a hatalmak nagy actiójának élére lépni, itt kizárólag a magyar király igyekszik befolyását a fontos kérdésben érvényesíteni, s fellépésének hatásából Magyarország nemzetközi szereplésének súlyára vonhatunk következtetéseket. Épen az a jelentőség, melyet a nyugati hatalmak Magyarországnak tulajdonítottak, adott először alkalmat Zsigmondnak, hogy a szakadás kérdésében mint számottevő tényező lépjen fel. Ismeretes a párisi egyetemnek a két pápa lemondásának szüksége: a »via cessionis« mellett történt állásfoglalása; ismeretesek azok a tárgyalások, melyeket a párisi udvar 1395-ben az új avignoni pápával, VII. Kelemen utódával folytatott, s az év nyarán tartott párisi nemzeti zsinat határozata, mely az összes európai fejedelmek fellépésének erejével remélte a két pápát lemondásra bírni. E határozatok alapján VI. Károly franczia király követeket küldött Venczel császárhoz, Zsigmond királyhoz, a német birodalomba és az arragoniai, castiliai, navarrai és portugáli kirá-