Századok – 1902

Történeti irodalom - Einhard: Nagy Károly élete. Latinból ford. Dékáni Kálmán. Ism. –g– 757

758 TÖRTÉNETI IRODALO.M. Károly nagyon szerette Einhardot, sőt a hagyomány szerint Imma nevű leányát feleségül is adta hozzá. Az Imma és Einhard regényes viszonyáról szóló mese azonban alig érdemel komolyabb figyelmet, mivel Nagy Károlynak nem is volt Imma nevű leánya. Einhard, kora íróinak szokása szerint előbb szemlét tart saját gyöngeségei fölött, azután kijelenti, hogy mindamellett sem szabad az írástól visszarettenie, mert azokat a dolgokat, melyeket ő maga is átélt, nálánál senki nem írhatja le igazabban. Károly gyermekkoráról nem beszél, mert arról semmi bizonyosat nem tud; már pedig ő — írja önérzettel — csak a valóságot, az igazat akarja az utókorra hagyni. Egyszerre rátér a nagy király háborúinak elbeszélésére, kiil- és belföldi tetteinek ismertetésébe, kormányzatának méltatására, tudománykedvelésének magasztalására, majd halála körülményeit írja le s végül az egész történetet Károly végrendeletének közlésével zárja be. Műve harminczhárom fejezetre oszlik és a merovingi Hildric kolostorba vonulásától Jámbor Lajos trónra léptéig terjed. A fősúlyt feltűnően Károly szokásainak, életmódjának leírására és jellemének kidomborítására fekteti, miáltal munkája csak annál értékesebbé válik és Nagy Károly egyéniségének megismeréséhez valóban nélkülözhetetlen. Ennek rovására azután a mellék eseményekkel oly fölületesen bánik el, hogy nem ritkán azt a hitet kelti az olvasóban, mintha maga sem lett volna tisztában a dolgok menetével. Einhard stilusa a középkori latinságot tekintve, csodálatra méltó. Ez azonban nem szolgál föltétlenül előnyére, mert a classikusok utánzásában annyira megy, hogy egészen elveszti egyéni eredetiségét. Idegen munkákat nem igen használ forrásúi, főgondját Suetonius írásmodorának utánzására fordítja. Kétségtelen, hogy ismerte Paulus Diaconusnak »De episcopis Mettensibus« cz. munkáját is, de ez nagyobb hatással épen nem volt reá. A mi Dékáni Kálmán fordítását illeti, az magyarosságra és hűségre törekvő, ámbár helyenkint a rövidség feltűnő keresése nehezen érthetőséget és szaggatottságot idéz elő. Hiba, hogy a fejezetek éléről Walafrid kivonatait elhagyta s azokat semmivel sem pótolta; így tartalomjegyzék híján a könyv, nem nagy terjedelme mellett is nehezen kezelhető. A munka előnyére szolgál azonban az, hogy a fordító Einhard tárgyi tévedéseit és chronologiai hibáit mindenütt jegyzetekkel kiséri és megigazítja. Einhard munkájának magyar fordítását nyereségnek kell