Századok – 1902

TÁRCZA - Sándorhegyi: Albert a »chychety« bán 678

678 TÁRCZA. De talán még ennél is több köszönettel tartozunk emlékének azért, a mit a speciális magyar alkotmány- és jogtörténet terén alkotott. Kisebb dolgozatai, akadémiai székfoglalói tartalmas sorozatából csak néhányat említünk meg, mint pl. A nemesség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszűnése (1873); A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában (1879); A perelöntő eskü és az előzetes tanu-bizonyítás a középkori magyar perjogban (1881); Okirati bizonyítás a középkori magyar per jogban (1886); Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben (1886); A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában (1892). Mindezekről nem szólva bővebben ezúttal, elég utolsó nagy művére rámutatnunk, hogy neve soha feledésbe ne menjen közöttünk. A magyar bírósági szervezet és perjog az Arpácl- és a vegyes-házi királyok alatt cz. könyve (1899) szinte páratlanúl áll nemcsak a hazai, hanem a külföldi jogi irodalomban is. Évtizedeken át folytatott levéltári kutatások alapján egész középkori perjogunk rendszerét közvetetlenűl a törvényekből és a korunkra jutott oklevelek rengeteg tömegéből állítja elénk ez a nagybecsű mű, mely diplomatikai és történelmi szempontból tekintve is oly tanulságos, hogy jelentőségét a jogtörténet határain jóval túlmenőnek kell tartanunk. Általán véve Hajnik Imre tudományos műveltségében, felfogásában s egész szellemében a jogász és historikus a legszerencsésebben egyesültek arra, hogy maradandó értékű munkákkal gazdagítsa irodalmunkat. Nem fájlalhatjuk eléggé, hogy e munkás élet fonalának meg kellett szakadnia. — Az elhunyt tudós holttestét szept. 1-én a kerepesi-úti sírkertben helyezték örök nyugalomra, hol az Egyetem nevében Concha Győző prodékán mondott megható búcsúbeszédet a halott koporsója felett. Hálás tiszteletünk és fájdalmunk jeléül mi is letettük szerény koszorúnkat gyászos ravatalára. Legyen áldott emlékezete ! ALBERT A »CHYCHETY« BÁN. Már figyelmeztettem történetíróinkat és olvasóinkat *) arra, hogy a Margit-legenda ezen tételében: »Vala egy jobbágy, kinek vala neve Albert, és ő vala chychety bán« — a Chycliet név nem az ő lakóhelyét, hanem bánságát jelenti ; a hol pedig a legenda ezt mondja : »vala ez bánnak egy asszonya« — az asszony szó alatt nem az ő nejét, hanem úrnőjét kell érteni. Rég megfeledkeztem már e kis figyelmeztetésről, mikor jegyzeteim között egy pár szó ötlött szemembe. E pár szót egy >) Századok, 1900. 949. 1.