Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

KOSSUTH ÉS WESSELÉNYI S AZ L'RBÉR ÜGYE. 61 Erre Apponyit következőleg válaszoltnak mondja : Deákot s benne az oppositiót jól megostorozád. Azonban Deák csak országgyűlésen hatályos, azonkívül nem veszedelmes : denn er spricht wenig, thut noch weniger, schreibt nie ; — ganz anders verhält es sich mit Kossuth ; der ist thätig, unermüdlich, energisch, (s már csak elmondom, a mint nekem mondák) talentvoll und hungrig. — Füttern liesse er sich vielleicht eine Zeitlang, aber er wäre uns nie treu, denn er ist ein rebell. — Das andere (aufhängen) wäre freilich das beste, aber leider ist es bis jetzt nicht möglich. Indesssen beruhige dich, unsere mittel sind reichhaltig und unsere arme reichen weit. Wenn er fortfährt einen modernen ! Zrinyi spielen zu wollen, wird sich schon für ihn ein Wallenstein finden. Was die fiumaner eisenbahn betrifft : suche dich Kossuth zu ) nähern, ertheile ihm gute rathschläge. sei umbesorgt ; es wird nie was daraus werden Mosolyogva hallgatám a furcsa hírmondást. Fölvetém Fesslert, hol a Zrinyi és Wallenstein közti ellenségeskedések elsorolása I után ezek állanak: »Dies konnte ihm der Eriedländer nie ver-i zeihn, und nachdem ihm mehrere Racheversuche an Zrinyi miss, lungen, lud er ihn zum Mahle ; setzte ihm zur Vorkost eine vergiftete Rettigwurzel vor, wovon der junge Mann gierig genoss, und nach drey Tagen unter unseligen Schmerzen starb.« > Az egész dolog mese ; de mi czélra koholják ? . . . Ilynemű »Staatsmaassregelek« kimentek immár divatból s nem a szegény, tehetetlen Kossuth Lajosnak kellene lennem, hogy végettem ismét divatba hozzák. Aztán Széchenyi és Apponyi lehetnek a magok módja szerinti kormányférfiak, kik előtt sok dolog nem szent, s kik talán szívből hál' Istennek-et mondanának, ha engem az ördög elvinne ; de privát jellemük ily gyalázatos nem lehet. Az egész egy nevetséges compactura ; de mi czélra ? — a ki ezt nekem megmondaná ! Csak egy különös : az t. i. hogy Széchenyi mult októbernovemberben valóban »suchte sich mir zu nähern, ertheilte mir gute rathschläge«, s kedvencz utilizálási eszméinek fonalán hizelgések között magamnak mondá, mikint Lajos herczegnek azt tanácsolta, hogy engem vagy utilizálni kell vagy felakasztani. — Azaz minthogy én eladó nem vagyok, tehát aufhängen! — Ugy-e szép sz ség kell, ilyesmit az embernek olyformán szembe mondani, mintha valami hízelgőt szólna. — Én ezekről mind nem szóltam senkinek ; honnan tehát ez a feltűnő összevágás Apponyi állítólagos levelével ? J

) ») Széchenyi mondása Kossuthnak, igaz és rég ismert ; ezért nem is hallgattuk el az egész dolgot. Sz. említi naplóiban. Naplók, 490—491 1. Zichy nem részletezi s lényegileg pletykának mondja, a mint nem is volt