Századok – 1902

Történeti irodalom - Lefaivre; Albert: Les magyars pendant la domination ottomane en Hongrie; 1526–1722. Ism. A. D. 670

670 történeti irodalom. 670 Ennyi az, a mit Rybakov e hegyi baskírokról általános néprajzi érdekűt feljegyzett. Fő studiuma azonban a baskírok népköltészete volt, kiknek dalairól azt mondja, hogy szebbek a többi mohamedán népdaloknál. Tanulmányának beosztása szerint a baskírok énekei : 1. Hősök tiszteletére szerzett énekek; 2. A természet szépségét dicsérő énekek; 3. Állati hangokat utánzó énekek; 4. Tánczra való énekek (biukuj); 5. Különféle énekek; orosz énekek baskír átdolgozásban. — A dallamok vagy lassú (kujlap) vagy gyors (zingyl-kuj) tempojúak. — Végűi a szerző részletesen beszámol a baskir énekesekről, muzsikusokról, zene-szerszámokról. A legérdekesebb baskir zene-szerszám a kuraj (furulya). — Az énekeseket és muzsikusokat Rybakov faluról-falura névszerint is összeírta s elmondja, melyiknek mi a kiválóbb tulajdonsága. — Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Rybakov közölte dallamokat kívánatos lenne valamely hozzáértő zenészszel megvizsgáltatnunk.1) —ch—s. Les magyars pendant la domination ottomane en Hongrie, 1526 — 1722. Par Albert Lefaivre. Tome I. II. Paris, 1902. Perin et Comp. 8-r. 441 1., 457 1. Már ismertettük Lefaivre felfogását, midőn II. Rákóczi Ferenczről szóló tanulmányával foglalkoztunk.2) Az a tanulmány a most előttünk fekvő munkának egyik szakasza volt. A többi szakasz sem nagyon különbözik a mutatványul közölttől. Lefaivre módszerét és irányát igen jól jellemzi az, hogy Klopp Onnonak »Das Jahr 1683« czímű monographiáját az újkori történetírás legkiválóbb termékei közé sorolja. (II. köt. 119. 1.) Lefaivret valóban Klopp tanítványának tekinthetjük. Polemikus történetíró, a ki mindent dicsér, a mit a Habsburgház hívei tesznek, s mindent elitéi, a mit ellenfelei akartak, vagy cselekedtek. Csakhogy Klopp tudós ember, sokat olvas és kutat s minden egyoldalúsága mellett is igen tanulságos. Lefaivre ellenben betekint néha egy-egy levéltárba, de nem sokáig marad ott s akkor is azt fedezi fel, a mit már úgy is tudtunk. Egyébiránt kivonatokat készít kedvelt történetíróiból, különösen Istvánffyból és Wagnerből. Módszer és rendszer nélkül forgatja a német, latin, franczia történeti irodalmat, de a magyar forrásokkal mit sem törődik. *) Ez irányban már tettünk lépéseket s néhány baskir éneket valamelyik ülésünk alkalmával szándékozunk is bemutatni. Szerk. ') Századok, 1902. 387 és köv. 11.