Századok – 1902

Történeti irodalom - Lefaivre; Albert: Les magyars pendant la domination ottomane en Hongrie; 1526–1722. Ism. A. D. 670

történeti irodalom. 671 Magyar történeti ismereteit néhány példa eléggé illusztrálja. Szerinte Szent István uralkodása óta hat asszony királya volt Magyarországnak. Fráter György 1538 körűi már tíz éve volt pécsi püspök (évêque de Fünfkirchen). 1605-ben egy Bocatine nevű német utazó (Bocatius) írta le Budát. Szent László király Jagelló volt, valaminthogy a pragmatica sanctiót Mária Terézia fogadtatta el a magyarokkal. A mi jólelkű szerzőnk mentegeti Báthory Zsigmond 1594-iki vérengzését. Csak egyszerű óvatosság volt az egész, mert bizonyos, hogy a mágnások meg akarták ölni Zsigmondot. A magyar történetírás elitéli Zsigmondot, mert lesújtotta azt a magyar oligarchiát, mely oly vígan tűrte a pasák uralmát. Már pedig ez oligarchia bosszúvágya inspirálta a magyar történetírást. A rossz magyarok szívesebben látták a dunai tartományokat a török járom alatt, semhogy felszabadításukat egy román vitézségének köszönjék. Ez az oláh Mihály vajda volt, Lefaivrenek igen kedvelt hőse. Még Istvánffynak sem hiszi el a szerző, hogy Mihály kapzsi zsarnok volt, mert hiszen a »magyarismus« gyűlölete engesztelhetetlen. Bizony nem bánná Lefaivre, ha egy második Mihály megvalósítaná a dáko-románok álmait. Ily kitérésekkel fűszerezi a mi francziánk meglehetősen unalmas elbeszélését. Báthory Endrét tudósunk szerint a »szeklerek« egy Ördög Balázs nevű jezsuita társaságában ölték meg. Bocskay pályáját egészen eredménytelennek mondja a mi nagy itéletű történetírónk, ellenben Rudolfról azt írja, hogy »jelentékeny éles látással választotta ki embereit, s rendesen az érdemet méltatta bizalmára.« (Il plaçait généralement bien sa confiance et montrait une remarquable sûreté de vues dans ses choix.) Ezek után aligha fogunk csodálkozni azon, hogy Thurzó György kálvinista volt, pedig a zsolnai zsinatot is tárgyalja figyelmes szerzőnk. Bethlen az ő trónfoglalása után rögtön átadta a töröknek Jenőt és Lippát s hozzá még Aradot. De mit is tagadhatott meg a törököktől ? kérdezi méltatlankodva a jámbor író. Néhány lappal tovább már elfelejti tudósunk, hogy mit írt, s annak rendje és módja szerint 1616-ban adatja át Lippát a töröknek. Ezek után nem is szabad haragudnunk azért, hogy Lefaivre őrültségeknek nevezi II. Ferdinánd koronázási hitlevelének pontjait. A magyar rendeknek azt a szokását, hogy hosszú törvénykönyvekkel igyekeztek biztosítani szabadságaikat, Lefaivre monomaniának nevezi. Es ez talán rendén van így.