Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

60 FERENCZI ZOLTÁN. nem volt Budán.) Kirendelték Kecskés főmérnököt ; én megteszem vele az okulátát, meghatározom az irányt, Kecskésnek már dologhoz kellene fogni s augusztusig kicsinálnók a concessiót, vagy legalább decouvriroznók a kormány ellenséges indulatát ; ekkor Széchenyi megálljt kiált ! s Kecskést elveszi a Tiszaszabályozáshoz ; mintha már ez az egyetlen ember volt volna, ki a Tiszát megzabolázhatja ; (NB. vízi szabályozást éltében sohasem dolgozott) — nekünk más embert helyébe nem adnak ; és mi itt állunk a faképnél!! Járhatunk, kelhetünk mérnök után vagy 3 — 4 hónapig ; ez alatt a financziális conjuncturák folyvást nehezülnek ; vasúti vállalat mindig nehezebb ; mi tavaly könnyű volt. esztendőre lehetetlen lesz. és — — így tesznek semmivé ! De mi magyarok ezt mind szépen tűrjük, s én egyedül állok, csak kevesek által lágymelegen pártoltatva, meleg honszeretettel, óriás akarattal s munkakészséggel keblemben, vérkönyüket sírva tehetetlenségem felett, ennyi ármánynak, ennyi akadálynak ellenében. Óh! Barátom ! ez fáj. keservesen fáj. s féreg gyanánt rág gyönge életemen. És most záradékul egy pletykát. Pletykát, mondom, mert annyira mégsem hiszek embert sülyedettnek. hogy ezt pletykánál többnek vegyem, melynek egyedüli czélja nyugtalanítni lelkemet, keseríteni életemet. De mint pletykát, mégis elmondom. Discretiódban bízom, nem fogod sem te, sem titoknokod tovább mondani. Midőn deczemberben a pesti küldöttséggel Bécsben valék. levelet kapok ott Pestről, melyben mondhatlanül aggodalmas kifejezésekben intenek, ne háljak meghitt barát nélkül bécsi szálláson, ne egyem kétszer egymásután egy fogadóban, ne fogadjak el senkitől szivart, burnótot stb. mert veszély környez ; ellenségeim. kik vesztemre esküdtek, nagyok és hatalmasok. En az ily leveleket rég megszokám ; — csomóstúl kapom évek óta, hol méreggel, hol golyóval, hol tőrrel fenyegetőket. — Nem zavarták soha álmomat. Mert ki ilyest akar. meg nem írja, gondolám. A különös csak az volt. hogy ezen utolsó levél nem volt névtelen mint a többiek, s oly nevet láttam aláírva, melyről tudám, hogy Széchenyivel hivatalos házi viszonyban állott. -—- Azonban fel sem vevém. Hazajöttem. A levél írója meglátogatott. — És ezeket beszéllé : О állásánál fogva hozzájutott a Széchenyi és Apponyi közti correspondentia olvasásához. Széchenyi úgymond — midőn Deák ellen az ismeretes ostoba leveleket írta a Jelenkor-ba, Apponyihoz levélben azon kérdést teszi : mint van ezen ostorozással megelégedve ? Kérdi : mit tegyen Deákkal tovább ? figyelmezteti reám. mint oly emberre, kit vagy utilizálni kell, vagy fel kell akasztani. S utasítást kér, miként viselje magát irányomban a fiumei vasút ügyében ?