Századok – 1902
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Igazság vagy tévedés? (IV.) 642
649 igazság yag y tévedés ? továbbá a Hellespontuson állomásozó hajóhad parancsnokának, s mindezek beható vizsgálat után valódinak találták.1) Richerius az u. n. hosszú hadjárat elbeszélése után ezt írja : »Quae victoria decennalium inter eos induciarum causa fuit. Sed armis de integro Pontificis hortatu praeter jusjurandum resumptive, commissoque ad Varnam certamine« stb.2) A mi a török kútfőket illeti, igaz, hogy az általam ismert régi török írók nem beszélnek egész világosan a szegedi békekötésről, de a sorok közt czéloznak reá. így Szeád-eddin azt mondja, hogy a hosszú hadjárat után Brankovics György békét eszközölt ki a maga részére a szultántól s visszakapta tőle két fiát és Szendrőt, •— azon föltétel alatt, hogy a szultán sógorának, Mahmud Cselebinek kiszabadítását a fogságból ki fogja eszközölni, a mi meg is történt.3) — Hasonló értelemben nyilatkozik Nesri is, azt mondván, hogy Murád szultán kiváltotta a fogságból Mahmud Cselebit, Szendrőt pedig visszaadta a despotának.4) Már pedig jól tudjuk, hogy a nevezett Mahmud Cselebi nem a szerb despota, hanem a magyar király foglya volt s a szegedi békekötésnek is épen az volt az egyik pontja, hogy a szultán 70,000 mások szerint 100,000 aranyat tartozik fizetni sógora váltságdíjáúl. Brankovicsnak közbenjárói szerepe mellett tehát a régi török írók is tanúskodnak, nem csupán Dlugoss, Callimachus, Bonfini, Chalkokondylas és Dukas.5) De hivatkozhatom olyan forrásokra is, melyek egész határozottan beszélnek a szegedi békekötésről és az esküszégésről. Ilyen mindenekelőtt, mint leghitelesebb tanúság, II Murád fiának és utódának, II. Mohammed szultánnak, 1445 január elején kelt két levele, melyek közül az egyikben ezt írja : »Miután az ország ') Kropf Lajos: Jehan de Wavrin krónikájából. Századok, 1894. 686—688. 11. 2) De rebus Turcarum ad Franciscum Gallorum regem, libri quinque. Christophoro Richerio, cancellario Franciae a secretis, authore. Parisiis, 1540. 26. 1. ') Török-magyarkori Tört. Emlékek. II. oszt. írók. Török történetírók. Ford. Thúry József. Budapest, 1893. I. köt. 138. 1. 4) U. o. 58. 1. 6) Érdekes összehasonlítani, hogy Callimachus és Bonfini egészen hasonló felfogással írnak erről a dologról, mint Szeád-eddin és Nesri, már pedig ezek a keresztyén és török írók semmit sem tudtak egymásról. Callimachusnál ezt olvassuk : »nuntios ad eum (t. i. Brankovics) clam submisit (t. i. a szultán), qui veluti de Carambi (= Mahmud Cselebi) redemtione agentes. per occasionem proponerent illi, cum libertate filiorum, pristinae fortunae decus atque amplitudinem, si aequabilis concordiae cum rege ineundi auctor ipse fieri vellet.« — Bonfininál : »Ad eum clam nuntios mittit, qui ita caute cum illo de pace agitent Quare de Carambi prius redemptione agant de pace siibinde.« SZÁZADOK. 1902. VII. FŐZET. 44