Századok – 1902

Értekezések - RÁCZ LAJOS: Igazság vagy tévedés? (I.) 631

634 IGAZSÁG yAG Y TÉVEDÉS ? hivatkozik, mint állításainak alapjára, megdönthetetlen bizonyítékára. Kérdem, mit tudnak erről történetíróink ? mit tud Hónai Horváth Jenő, ki a várnai csatáról egy hosszabb tanulmányt is írt ? mit Fraknói és Csánki Dezső, a Hunyadiak korának történetírói ? Mit tud Thúry József a szultánnak Brückner-idézte nyilatkozatáról ? Tanár vagyok, az igazságot tartozom tanítványaimnak hirdetni, és most nem merek nyugodt lelkiismerettel e kérdéshez hozzászólani, míg Brückner állításainak értékére nézve az erre hivatott történettudósok föl nem világosítanak. Két megjegyzésem nekem is van Brückner föntebbi levelére, s mind a két megjegyzés Brückner álláspontját gyöngíti, annak gyöngeségére mutat reá. Brückner azt állítja, hogy a törökök semmit sem tudtak Ulászló esküszegéséről ; — én négy török forrást, illetőleg adatot idéztem neki arra nézve, hogy tudtak és tudnak róla, s ő ezt nem czáfolja meg. Ebben az állításában tehát már nyilván nincs igaza. Mint látszik, e helyett most másba fogódzik: »a vele ellentétes állítások vagy merész koholmányok, vagy Callimachus és Sylvius hazugságain alapulnak !« — Megvallom, én sem a török történetíróknál nem látom okát a hazugságnak, sem az egykorú Thuróczinál, ki itthon az ő gyermekkorában történt eseményekről számtalan szem- és fültanutói értesülhetett s nem volt szüksége arra, hogy ezért az adatért Callimachushoz forduljon ; még kevésbbé volt oka arra, hogy a valót elferdítse. Ily egyetemes összejátszást az igazság elfojtására el sem tudok képzelni. Másik megjegyzésem az 1831-iki eseményekre vonatkozik. Itt önkéntelenül két kérdés merül föl : tett-e Magyarország a lengyeleknek a megsegítés iránt Ígéretet? tőle függött-e — ha tehetett volna — annak megtartása ? Azt hiszem, mind a két kérdésre nem-mel kell felelnünk. A magyarok szívok szerint óhajtották. hogy a lengyeleket az orosz nagyhatalom el ne tiporja, de segedelmet, tudva azt, hogy külügyekben semmit sem tehetnek s csak a dynastia és Ausztria érdekei irányadók, nem Ígérhettek és nem is Ígértek ; a lengyelek elnyomása tehát nem szállhat a mi lelkünkre. A mi pedig az 1848-iki eseményekre való hivatkozást illeti : ha szabadságszerető vitéz lengyelek szép számmal vettek részt függetlenségi harczunkban, ezt nekik dicsőségül igen. de nekünk szégyenül felróni nem lehet ! BAcz LAJOS főiskolai tanár.