Századok – 1902

Értekezések - RÁCZ LAJOS: Igazság vagy tévedés? (I.) 631

633 IGAZSÁG yAG Y TÉVEDÉS ? Levelemet február 6-án küldtem el Brückner tanárnak s nemsokára megkaptam válaszát. Röviden ennyit írt : »Sehr geehrter Herr Doktor ! Vielen Dank für Ihre freundliche Besprechung im Erdélyi Muzeum. Selbstverständlich bin ich jederzeit bereit, der ich nur der Wahrheit diene, alles richtig zu stellen, was sich als unwahr erweisen liesse. Aber mit Varna verhält es sich leider so wie ich, nicht so wie Sie und die älteren Schriftsteller es darstellen. Niemals hat Wladislaw einen Eid gebrochen, — alle entgegenstehenden Angaben sind frech erlogen oder beruhen auf den Lügen des Callimach und Sylvius ; in der Schlacht, einem Schandfleck für Ungarn und Hunyadi, wie es nicht schändlicher gedacht werden kann (der Sultan selbst warf dies später Hunyadi vor : regem in bello reliquisse necandum !) ist er feige preisgegeben worden ! Die Beweise meiner Wahrheit finden Sie bei Prochaska : Kritische Bemerkungen über Varna. (Krak. Akad. Wiss. hist. Cl. 1900. Bd. 39, S. 1—60.) Und 1831 haben die Ungarn nur mit Worten geprahlt, — was machten die Polen 1848? was Bem? Vorläufig nehme ich keine Silbe zurück ! A. Brückner.« Megszoktuk a németektől, hogy igen gyakran rosszakaratúlag írnak rólunk, elferdítik dolgainkat, téves informatiók alapján Ítélik meg helyzetünket, ügyeinket. Ez oly mindennapi dolog, hogy nem érdemes ügyet vetni reá. De itt — úgy vélem — nem egészen ilyen esettel állunk szemben. Itt egy komoly, történetírói hitelére, megbízhatóságára föltétlenül jogot tartó tudós, egy tekintélyes tudományos vállalatban vág oly vádakat szemünkbe, melyek nemcsak nemzeti büszkeségünket érintik a legérzékenyebben, hanem, ha igazak volnának, hazai történetírásunkat is a leghátrányosabb színben tüntethetnék föl. Ha igazak Brückner állításai, akkor történetírásunknak kötelessége Ulászló békeszegésére és a várnai ütközetre vonatkozó eddigi felfogását megváltoztatni, — kötelessége az eddigi téves történeti tudatot kiirtani s helyébe a fájóbb, de igaz adatot tenni, — kötelessége Hunyadi Jánost arról a piedestalról, melyen eddig mint hős és lovag és magyar állott, kissé lejebb szállítani. Kötelessége, mert különben a dolog úgy tűnik föl a művelt világ előtt, hogy a magyar történetírás szándékosan elhallgatja a magyaroknak nem kedvező adatokat s az igazság helyett dajkamesékkel táplálja közönségét. Az a történetírás, a melyről ilyet mondhatnának, nem lenne érdemes a tudomány nevére. Ez okból láttam szükségesnek a kérdést a Századok t. olvasói, a magyar történetírás munkásai elé hozni. Lássák meg és Ítéljenek ! Ha Brückner csak állít és nem bizonyít, — akkor állítása nem érdemes a számbavételre. De Brückner egy történeti forrásra SZÁZADOK. 1902. VII. FÜZET. 43