Századok – 1902

TÁRCZA - Pór Antal: Levél a szerkesztőhöz 581

tárcza. 581 tét, mely tapasztalatilag nagy immunitással volt felruházva mindennemű mérgek iránt. Kétséget sem szenved, hogy gyakorlati haszna vagyis gyógyító ereje e szereknek nem volt semmi. De hogy helyes és tisztult elméleti szempontok vezették rá az orvosokat, az is nyilván való. Eljárásuk a mai antitoxikus módszer fejlődésének lánczában egy ki nem szakítható szemet alkot. A tudománya történetét ismerő orvos nem mosolyog ez eljárásokon. * * * Pór Antalnak tanulmánya közzétételéért köszönettel tartozunk. Hogy felszólaltam a kérdésben, azt épen azon okból tettem, nehogy ő maga vágja el útját azon kutatásoknak, melyeket ő indított meg, melyekben az első nagy lépést ő tette meg, s a melyeknek útját is ő jelölte ki. Mert későbbi kutatásoknak útja vágathatnék azon hiszemben, hogy Nagy Lajos halálos betegségének mibenléte végleges alakban tisztázódott. A véglegestől azonban már nem vagyunk messze, mert Pór Antal ezt igen megkönnyítette azzal, hogy a király betegségének mivoltát mindössze a lepra gyűjtőnevében félöléit néhány betegség körére szorította. GYÖRY TIBOR. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Mióta a magyar Anjou-kor történetét búvárlom, — igaz, ennek innen-onnan húsz esztendeje, — örömmel tapasztalom, hogy immár hányan követik példámat. És habár az egyik helyreigazítással, a másik pótlással, hol támadólag, hol javítólag igyekszik túltenni rajtam, — a mihez csak gratulálhatok, — ez legkevésbbé sem csökkenti örömömet, hiszen mindnyájunk nemes czélja : Pátriám illustrare ! El is férhetünk egymás mellett kényelmesen, mert tudjuk mindnyájan, hogy száz monographia még alig lesz elég. nemzetünk történetének e dicső szakát kellően földeríteni. Legújabban élvezettel olvastam Baumgarten Ferencz forrástanulmányait Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez ; különösen a Morelli Névtelenje érdekelt, a miért t. munkatársunknak őszinte köszönetemet küldöm, azzal a biztatással, hogy efféle érdekes kútfőket lesz alkalma még bőven fölfedeznie. Az nem von le érdeméből egy szemernyit sem, hogy Marczali tanár már előbb, vagy egyidejűleg vele, ugyanarra az eredményre jutott, a melyre ő.1) És ha megengedi nekem is nagybecsű munkásságát irányítanom, arra kérem : vegye Gravina Domokos krónikáját ele rebus in ') A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Budapest, 1902. 202.1.