Századok – 1902

Történeti irodalom - Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Ism. D. F. 569

569 történeti irodalom. Tárgyát a szerző e későbbi fejezetekben is jobbára a források kapcsán fejtegeti. Negyedik fejezete egyenesen : Az arab és liéber íróit czímet viseli. Közli ebben Ibn Boszte, Ibn Eodlan (az ő helyesírását követem), El-Balkhi, Ibn Haukal, El-Bekri némely szövegét, de az Akadémia millenniumi kiadását — bár egy évvel jelent meg munkája előtt — elég jellemző! nem ismeri; a héber források közt pedig ott szerepel a József kazar király levele-féle tákolmány. Mindent összevéve : Bálint Gábor jelen művében van sok mulatságos kifakadás a magyar tudományos Akadémia kutatói ellen — például még egyet ! — az az állítás, hogy »a honfoglalók műveletlenebbek voltak, mint a meghódított népelem . . . otromba, cseremis lelkületű felfogás.« Van néhány tanulságos jó megjegyzés, adat, az orosz területen lakó rokon népekről ; de semmi sincs, mi a honfoglalás revisiójára újabb, elfogadható adatokat szolgáltatna. Valóban sajnáljuk, s ezzel a sajnálattal teszszük le könyvét, hogy ez eleven eszű, magyar lelkű nyelvtudós, nagy tudását hozzá méltóbb s a tudományra hasznosabb munkára nem fordította. —L—L— A magyarországi latinság szótára. (Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé.) A M. Tud. Akadémia megbízásából és költségén szerkesztette Bartal Antal. Budapest, 1901. Franklintárs. kny. Nagy 4-r. XXX, 2, 722, 2 1. A magyarországi nyelvészet jelen századi munkásságát méltóan vezeti be a XIX-ik század utószülött szellemi terméke, e nagyszabású szótár, melynek szerkesztője bízvást az »exegi monumentum« tudatával tehette le fáradt tollát. Bármikép Ítéljen a jövő e munka értéke felett, az kétségtelen, hogy Bartal glossariuma, mely az eddigi kisszerű gyűjtemények s a gyakorlati élet czéljaira készült törvénykezési és tiszti szótárak után egyszerre oly hatalmas, a külföld által is méltányolt lépéssel vitte előre a hazai latin nyelv ismeretét, minden ilynemű jövőbeli munkának alapját fogja képezni. A hazai philologia már nyilatkozott e szótárról s feldíszítette az elismerés koszorújával.1) E helyütt csak egy babérágat óhajtunk fűzni e koszorúba a történetírás nevében is, melynek a közép- és újkori latin nyelv ismerete nélkülözhetetlen segédtudománya. Vájjon ki érezte jobban ily szótár hiányát, mint épen a történetkutató, ki a régi oklevelek és egyéb források búvárlása közben lépten-nyomon találkozott ') Olv. Hegedűs István »Bartal Antal» cz. czikkét. Egyet. Philologiai Közlöny, 1902. 2. füzet. SZÁZADOK. 1902. VI. FÜZET. 39