Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

524 olciiváry ödön. a rendkívüli zavart, az észnélküli kapkodást, mely a hanyag sokaságon erőt vett. A táboron kívül harczoló magyar csapatok aránytalan kisebbségben valának. Számuk fogyton-fogyott. A bal oszlop Szubutai vezérlete alatt Kis-Csécs és Sajó-Őrös táján, hol a folyó árterülete szűkebb, elkészült a híddal s reggeli 7 óra tájban hátba fogta a magyarok táborát. Ekkor a harczoló magyar dandárok ellentálló képessége már meg volt törve. A vitéz templomosok Jakab mesterrel együtt mind egy szálig elestek. A hős Ugrón s halhatatlan emlékű bajtársa, Kálmán herczeg, súlyosan megsebesülve, még életben maradt vitézeikkel együtt a táborba szorultak vissza. Reggel 8 óra tájban a mongolok összes hadereje a Sajó jobb partján vala s a magyar tábor mint egy tehetetlenül zsibongó hangyaboly, teljesen körül volt zárva. A tatárok minden oldalról »nagy tánczkör alakban« körülzárták s nyílzáporral árasztották el a tábort. »Mint mikor a sáska és cserebogár csapatostúl jár, úgy repkednek vala a nyilak a levegőben.« Hogy a rémület nagyobb legyen, égő kanóczot vetettek a sátrak közé s azokat több helyen felgyújtani igyekeztek. A tatárok megszámlálhatatlan sokasága rendezett csapatokban vagy osztagokban körös-körűi rajzotta a magyarok táborát, harczmodoruk szerint némán, hallgatagon; csak a nyilak süvöltése s a repülő dárdák zuhanása, itt-ott egy vezényszó jelezte e csodaszerűen fegyelmezett lovas nép rémületes harczát. A magyarok több helyen erős csoportokba verődve, a táborból kitörni akartak ; azonban a tatárok résen állva, nyílzáporral űzték vissza a harczba indulókat. Emitt a nyilak és dárdák alatt »oly sűrűen hullnak vala az emberek, mint a megrázott tölgyfáról a makk«, — amott a köröskörűi elharapódzó tűz lángja és füstje űzi, fullasztja őket. Mindenki eszét s fejét veszté »mert egyiknek a másikkal szót váltani sem vala módja.« A roppant hőség és a nagy szorultság mindenkit ellankasztott. A csatáról, a haderő kifejtéséről többé szó sem volt; mindenki csupán menekülésre gondolt. A király és a megsebesült kalocsai érsek buzdító, fenyegető, majd hízelgő szava hatástalan maradt; csatára bírni többé senkit sem lehetett, a vezérlet teljesen megszűnt. Dél felé járt az idő. A nyomasztó helyzetben a tábor nyugati kijárata, a hátrálási vonal felé több ízben ismételni