Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

a muhi csata. 525 kellett a kitöréseket, mert a szoros tábor védelemre alkalmatlan volt, s hogy kigyiiladt, benne megmaradni nem lehetett. A valószínűség a mellett szól, hogy valamely elszántabb csapatnak a nyugati kijárat felé a tatárok vonalán áttörni s további harcz nélkül menekülni sikerült a pesti országúton. Ezt látva a többiek, szintén a rés felé törtek.1) A mongoloknak épen nem állott érdekében, a futókat visszatartva, kétségbeesett végküzdelemre kényszeríteni ; hiszen semmi sem könnyebb, mint egy futó sereget üldözve megsemmisíteni; így a zsákmány is biztosabb. Azért is a pesti országút felé utat nyitának a menekülő csoportoknak, sőt egyelőre nem is nyúltak hozzájok, csak hogy a többit is ösztönözzék a menekülésre ; de a futókat két oldalról közrevéve, szétmenni nem engedték, csak futni hagyták, hogy teljesen kifáradjanak. Ez volt az ő taktikájuk. A táborban »az utak kijárásai az összekötözött kötelek és a sátorok sűrűsége miatt veszedelmesen el voltak rekesztve ; midőn szaladva kifelé rohantak, egymásra rogytak s a sereg egymást taposta.« Mit is lehetett volna ebben a szoros akolban a bilincsre fűzött csapatokkal tenni? A sereg zöme a pesti országút felé menekült. A tatárok a királyi dandárt lesték, Bélát akarták hatalmukba ejteni. Szerencsére nem ismerték fel. A király, híveitől környezve, erősebb lovas csapattal tört ki a táborból ; útját azonban nem a nagy sokasággal Pestnek, hanem az erdős Bükk-hegység felé vette.2

) A királyért halni kész vitézek vetélkedve állottak az üldöző tatárok útjába. Azok közt, kik a király életét megmentették, kiket a történelem följegyzett, vala Tűrje Dénes, a király lovászmestere, számos csatákban jeles vitéz. Mahal ha Detre, ki egy csoport tatárra veté magát, súlyosan megsebesült, de a királyt megmentette a haláltól. Рок Móricz fia Móricz szintén egy tatárt vágott le, ki a királyt lándzsával támadta meg. Ernye, majd a Huntpáznán nembeli Ivánka fia ') Hogy Kálmán berezeg — mint Rogerias mondja — az egyik oldalon kitört, azt hivén, hogy az ellenkező oldalon szintén harezra mennek, de azok elmenekültek, — alig hihető, mert Kálmán dandára már akkor teljesen megfogyatkozott, s azt a kevés, kimerült, részint megsebesült embert az általános rémületben újabb kezdeményező csatára vinni lehetetlenségnek tartjuk. ') Strakosch-Grassmann téved, midőn a királyt menekülése közben a Sajón lóháton átúsztatni véli észak-nyugat felé ; mert arra nem volt szükség, a mennyiben a Bükk-hegység vagy a diós-győri völgy, a Sajótól nyugatra, vagyis a táborhely oldalán fekszik. (Id. m. 86. 1.)