Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

44: BLEYER JAKAB. Midőn a királyfi eltávozott országából és atyjához tért, kijelentette, hogy vissza fog térni és törvényt fog látni a jók és gonoszak fölött, és ki-ki az ő cselekedetei szerint veszi el bérét. Az igazakat jobbjára fogja venni, a gonoszokat balra küldi. Azokhoz így fog szólani: Jertek velem atyám országába örök boldogságra; ezeknek pedig haragjában ezt fogja mondani : Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre ! Es ezek el fognak távozni a poklok mélységére, a jók azonban fölszállnak Isten trónjához a mennyek országába, hová Isten mindnyájunkat segítsen. « Mint a huszitákról, épen úgy fejezi ki példázatban rosszaló véleményét az udvari emberekről is. A költemény czíme persze szintén csak később kerülhetett a költemény élére, mikor Beheim kéziratban összegyűjtötte műveit : Dis ist non meines heren Ming lasslaw amptleüt, nit non den fntmn, non den vngetrewen vnd bösen.1) A példázat a következőképen szól : »Egy nemes oroszlán, egy erdőben lakott, hol az állatok apraja-nagyja készségesen szolgálta az ő akaratát, mert igen féltek erejétől és bátorságától. A ki vonakodott neki engedelmeskedni, az rettentően megbűnhődött. Történt azonban, hogy az oroszlán meghalt és egy fiatal oroszlánkölyköt hagyott hátra, a ki, bár másként egészen az öregre ütött, fiatalsága miatt még igen ügyefogyott volt. Ezt látva több állat, összegyülekezett és tanácsot ült. hogy mit kellene tenniök, hogy az oroszlánkölyök idővel úgy ne nőjjön a fejökre, mint az apja. A nyest elpanaszolta, hogy a míg szabadon járliatott-kelhetett, igen jól táplálkozott, éjjelenkint el-elsompolygott és néha tíz-tizenkét tyúkot vagy kakast is megkaparintott. Én pedig szólt a farkas elmenteni az országutakra, hol kecskék és bárányok legelésztek, lovak, szamarak, marhák és disznók jártak, és ily módon gazdag zsákmányhoz jutottam. Ennek azonban vége szakadt, mióta az oroszlán akarata szerint kell eligazodnunk. Legyünk tehát egy értelemmel rajta, hogy az új oroszlánt, a míg fiatal, ártalmatlanná tegyük, hogy később meg ne foszthasson zsákmányunktól ! A róka is ezen a nézeten volt és azt a tanácsot adta, hogy szelídítsék meg az oroszlánt oly módon, hogy a lábáról húzzák le a karmait. О maga késznek nyilatkozott, hogy az egyik karmát lekapja. A hiúz csatlakozott a rókához és szintén ajánlkozott, hogy ő is leránt egyet. A medve is beleegyezett és megígérte, hogy az oroszlán sörényét vágja le (ich wil im scheren die löck von seiner brüst). A többi is egyet>.) Cod. pal. germ. 312, 218b- és köv. 11. másolataim között.