Századok – 1902

Történeti irodalom - Kršnjavi; Iso: Ein Nachwort zu den Studien über die Historia Salonitana. Ism. P. Gy. 480

482 történeti irodalom. sajátságosabbá teszi a dolgot — a bécsi Képes Krónikában, melyet 1358-ban, tehát csak 14 évvel a háború után, melynek Krsnjavi Izidor oly fontosságot tulajdonít, Nagy Lajos alatt írtak, ez a megjegyzés elő sem fordúl. Az tehát Kézaink sajátos megjegyzése, mely a közös forrásban nem volt meg.1

) Krsnjavi Izidor ellenmondást lát Kézai és a többi krónika közt, mert ezek (a budai, a Képes Krónika) azt írják : occiso rege Petro, Kézai pedig : misso exercitu occidi fecit Petrum ! Az elsőt úgy értelmezi, hogy Kálmán maga ölte meg Pétert, az utóbbit úgy, hogy ott sem volt a csatában. A felfogásról, ha nem oly éles elme mint Krsnjavi írja, azt mondanók, hogy naiv, — így azonban mondva csináltnak kell tartanunk, mely nagyon is csábít arra, hogy megpróbáljuk mi is azt a finom ironikus hangot, melyet Krsnjavi oly mesterileg és — ha nincs is igaza — oly mulatságosan tud jelen czikkében használni ; de igazán nem érdemes ; felesleges ; mert így is, úgy is — az adat a fegyveres elfoglalás mellett szól ; már pedig ez a punctum saliens. Krsnjavi Izidor okoskodásában az » Adelsprivilegiumra« is hivatkozik, mely a horvátok és Kálmán közt létrejött egyezséget tartalmazná, Tamás esperes művének függelékére, melyről ugyancsak ő bebizonyítá, mit úgyis tudtunk, hogy nem Tamás esperes munkája. Erről csakugyan nem kell sokat mondanunk. Az az irat, mely Kálmánt László fiának nevezi, nem származhatik Kálmántól, nem származhatik Kálmán király korából. Sőt az officiosus horvát történetírás iránt való hódolatában Krsnjavi Izidor ezúttal annyira megy. hogy még a Kerchelich titokteljes »vetus manuscriptum«-ára is hivatkozik, s a horvátok pactumánál Singidunus zágrábi püspököt is szerepelteti.3) Harmadévi czikkemben említém, hogy Hódító Vilmos is —• »Liebling«-em, mint Krsnjavi finoman megjegyzi — megkoronáztatta magát angol királynak, bár fegyverrel foglalta el Angliát ; Kálmán horvátországi megkoronáztatása — ha való ! — sem szól tehát a hódítás ellen. Ez ellen Krsnjavi azt hozza fel, hogy Vilmos nem volt előbb király, s egyáltalában király akart lenni. A történelemből tudjuk, hogy Hódító Vilmos koronázása egyebek mellett eszköz akart lenni az angolszászok megnyerésére. Mit bizonyít ez arra nézve, hogy koronázás és fegyveres elfoglalás egymást kizárják, nehéz megérteni ; valamint nem tudom, mit bizonyít a »potitus« ilyetén fordításának »meghódította« helyessége ') Kézai viszonyára a Képes Krónikához, melyről Krsnjavi Izidor beszél, itt ki nem terjeszkedhetünk, csak hivatkozunk Pailler Gyula : A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, II. 600 és köv. 11. olvasható fejtegetésre. 2) Vjestnik id. h. 105. 1.