Századok – 1902
Történeti irodalom - Tersztyánszky Dezső: Nádasi Tersztyánszky-család. I. rész. Ism. –yj– 479
történeti irodalom. 479 Mint már említettem., a tudósítás főleg a szomszédság révén érdekel bennünket. Ép azért igen becses, a mit pl. a földmívelésről olvasunk itt, s rendkívül tanulságos, a mit a tudósítás e részéhez Westberg ír. Ibrâhîm-Ibn-Ja'kûb szerint a szlávok szorgalmas földmívelők ; évenkint kétszer vetnek. Westberg részletesen fejtegeti, hogy a vetett mag höles és minden valószínűség szerint rozs volt. — Az értékes tanulmány mindenesetre megérdemli, hogy történészeink tigyelmökre méltassák. —ch—s. Nádasi Tersztyánszky család. Közli Nádasi Tersztyánszky Dezső. Első rész. Húsz okmánynyal és Lat leszármazási táblával. Nyíregyháza, 1901. Jóba Elek kny. 8-r. 116 1. A Nádasi Tersztyánszky család oklevelekből kimutatható első őse az. a Fekete András, a ki Róbert Károly királytól 1330-ban cserébe kapta a Trencsén vármegyei Nádas falut, melynek tót Trsztye nevét családi névül, magyar nevét pedig előnévűl vették föl utódai. A családi névvel az oklevelekben igen sokféle változatban találkozunk s csak sajnálni lehet, hogy az előttünk fekvő monographia szerzője, a helyes alakot végérvényesen meg neui állapította, sőt ellenkezőleg még zavarosabbá tette az eddigi bizonytalanságot, mikor az oklevelek legkülönösebb változatait részint hibás olvasásból, részint értetlenségből minden kritika nélkül elfogadta. Általában a kritikátlanság nagy hibája ennek a munkának. Növeli a bajt a közlés helytelen módja. A szerző az okleveleket közli előbb s azokhoz fűzi fogyatékos magyarázatait. Elköveti azt a végzetes hibát is, hogy az okleveleket nem eredeti latin szövegökben adja, hanem érthetetlen, rossz fordításban, melyből mindenütt kirí az eredetinek nem értése vagy félre értése. Ennek a fordításnak, melylyel talán latinál nem tudó olvasóinak kívánt a szerző kedveskedni, feláldozta a tudomány fontosabb érdekeit, úgy hogy könyvének sem a história, sem a heraldika és genealógia nem veheti hasznát. A közölt leszármazási táblázatokban sincs meg a folytatólagos összefüggés, s így a tiszta áttekintés, a mi pedig minden ilyen táblázatnak fő kelléke, meg van akadályozva, sőt csaknem lehetetlenné van téve. Ezért a munka érdemleges tárgyalásába nem is bocsátkozhatunk. De így is látjuk, mennyire nem teljes az egész. A családnak sok tagjáról meg sem emlékezik, még olyanokról sem, kik a közéletben jelentősebb szerepet játszottak ; ilyenek pl. a XVII-ik század végén élt György, Trencsén vármegye alispánja, és ennek testvére Gáspár, a kinek Majthényi Katalintól született fia János