Századok – 1902

Történeti irodalom - Westberg; Friedrich: Ibrahim’s Ibu-Ja’kub’s Reisebericht über die Slawenlande aus dem Jahre 965. Ism. –ch–s. 478

478 történeti irodalom. Ibrâhîm's-lbn-Jcikûb's Reisebericht über die Slawenlande aus dem Jahre 965. Von Friedrich Westberg. St. Pétersbourg. 1898. Nagy 8-r. IV, 183 1. (Mémoires de l'Académie impériale des sciences de St. Pétersbourg. Classe hist. phil. VIII. III. 4.) Fáradhatatlan szorgalom, alapos tudomány szülötte Westberg e könyve. A szerző azt igyekszik megállapítani, hogy Ibrâhîm-Ibn-Ja'kûb 965-ben utazott Európában, útjának iránya pedig ez volt: Földközi-tenger, Adriai-tenger, Friaul, a keleti Alpok, Csehország, beleértve a krakkai területet, Szászország keleti része, az Elbe-melléki szlávok területe a Balti-tengerig. További bizonyítása szerint Ibráhím-Tbn-Ja'kúb hazája Északafrika, ő maga pedig felvilágosodott, arabműveltségű zsidó és első sorban kereskedő volt. Innen magyarázható az is, hogy tudósításában, melyet kereskedő társainak okulásúl írhatott, Prágáról és Magdeburgról, melyek a X-ik században fő kereskedelmi góczpontok valának, keveset beszél, de annál több figyelemben részesíti a mellékhelyeket. — Értesüléseit is bizonyára az útjába eső és az illető helyeken lakó zsidó kereskedőktől szerezte, a kiknél barátságos fogadtatásra találhatott. Westberg magát a Tudósítás-1 műve 51—60. lapjain közli. Nincs e tudósításnak egyetlen vitás pontja, melyet a szerző nagy készültséggel külön-külön fejezetben ne tárgyalna. Nagyon tanulságos, a mit a szerző lbrâhîm-Ibn-Jackûb tudósításának történeti hiteléről, berendezéséről ír. (Die Beschaffenheit des Berichtes, 87—88. 11.) — Beánk magyarokra nézve e munka főleg a szomszédság ismerete miatt érdekes. — Mi rólunk Ibrâhîm-Ibn-Jackûb csak azt mondja, hogy a Prága és Krakkó közti három hétig tartó úttól délre eső terület határos a törökök birodalmával, a honnan Prágába izmaelita és zsidó kereskedők járnak. Van ugyan tudósításának még egy pontja, melyben állítólag rólunk van a szó ; ez a hely ez : »Und die bedeutendsten von den Stämmen des Nordens sprechen slavisch, weil sie sich mit ihnen vermischt haben, wie z. B. die Stämme al-Trschkîn und Anklij und Badsliânâkia und Büs und Chazaren.« (58. 1.) Ebben a felsorolásban de Goeje, Kunik és West berg szerint az Anklij (más olvasás szerint : Onglîîn. Enklîîn, Onklîîn, Unklîîn) népen Ibrâhîm-Ibn-Jakub a magyarokat érti. Westberg ez állítást elég tetszetősen igyekszik valószínűvé tenni műve 26-ik szakaszában; nem magyarázza meg azonban azt az ellenmondást, miért nevezi Ibrâhîm-Ibn-Jacküb a magyar népet egyszer a byzanczi írók módja szerint török-nek, máskor meg szláv elnevezés szerint ongri-miV.