Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

BEHEIM MIHÁLY ÉLETE ÉS MÜVEI. 2 41 ich michel behamer will es hie schencken einem dem künig lasslaw meinem aller gnedigsten hern. Valóban szép és őszinte tanácsok, melyek szerető szívvel tolmácsolva, a szegény költőnek, még ha nem egészen eredetiek is, becsületére válnak. Nem kevésbbé bölcsek és épen olyan jóakarók, mint Aeneas Sylvius intelmei, melyeket hét évvel előbb a gyermek-királyhoz intézett.1) Fájdalom, hogy ezen intelmek és tanácsok hatása nem mérkőzhetett a tragikusan alakult viszonyok leküzdhetetlen erejével. Beheimnak ez az öntudatos, bátor és szókimondó viselkedése, mint a következő költemény mutatja, általános visszatetszést keltett az udvarban. A csehek eretnekségét nagyon is hangoztatta, sőt gúnyolódni is volt bátorsága ; a királynak tanácsokkal merészkedett szolgálni, tehát mintegy konstatálta, hogy V. Lászlónak ezekre szüksége van. mert nem a legjobb környezetben él és magasztos pályáján nem a leghelyesebb úton indul. Következménye az lett, hogy a csehek is, meg az udvari emberek is a költő elhallgattatását követelték a királytól. És neki hajtani kellett kérésökre, azt tanácsolta tehát Beheimnak, —- a következő költeményben beszéli, — hogy ne énekeljen olyan nyíltan és ne sértegessen leplezetlen szókimondásával. De Beheim nem volt az az ember, ki magába tudta volna fojtani a szót, mikor jónak látta beszélni, tehát példázatokban, de félre nem érthető példázatokban énekelt. »Ynd sie mustén es doch hörn«, biggyeszti daczosan a czím végére, mely természetesen csak később került a költemény élére : Dis ist ein beispel, macht ich meinem herren Jcüng lasslaw zu braug in bekam vnd sagt von den Jceczern wann ich nit öffenlich vor in hörst singen darumb macht ich es in beispels weis t'nd sie mästen es doch noch hörn.2) »Volt egyszer egy király, — így kezdi Beheim, — kinek előkelőségben, gazdagságban, hatalomban nem volt párja. Két birodalma is volt, melyet a legjobban kormányzott. Történt, bog y az egyik birodalomban egy alattvaló megfeledkezett köteles hűségéről, sereget gyűjtött és törvényes ura ellen támadt. A király nagy erővel vonult ellene és véres ütközetben teljesen megsemmisítette; a ki életben maradt, annak menekülnie kellett az országból. ') V. ö. Aeneas Sylvius műveinek bázeli kiad. 965—992. 1. — Pór Antal: Aeneas Sylvius, II. Pius.pápa, 135. 1. ') Cod. pal. germ. 312, 214b- és köv. 11. másolataim között.