Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

42 BLEYER JAKAB. Nemsokára rá a liütlen alattvaló újra jelentékeny sereget toborzott, melylyel a király másik birodalmába rontott. A lakókat korkülönbség nélkül fogságba hurczoltatta és kínoztatta, mindenfelé rabolt, pusztított és gyújtogatott. Midőn a király erről értesült, fiát a lovagság javával és nagy sereggel a lázadó ellen küldte, hogy az országból kiverje. A királyfi útra kelt atyja parancsa szerint és harczba szállott az ellenséggel. Az összetűzés heves volt, sokan hullottak el mindkét táborból, maga az ifjú király is kivette részét a küzdelemből. Végre mégis sikerült az ellenséget újra leverni és az országból kiűzni. Az ifjú király aztán azon várak ellen vonult, melyekben elhurczolt alattvalói sínlődtek ; rövidesen elfoglalta azokat és földig rombolta. A visszafoglalt ország erre bemutatta hódolatát és letette a hűségesküt, a király pedig egy várost , fővárosül jelölt ki és kinevezett egy helytartót, ki a kormányzásban az ő és atyja képét viselte. Minden hatalmat ráruházott és megparancsolta, hogy mindenki engedelmeskedjék neki, ha pedig valaki vétene az ő törvénye ellen, azt jegyezze föl, | és lia majd visszatér atyjától, a kihez indulandó a győzelmi i hírt tudatni, törvényt lát fölöttök és büntetést ró rájuk engedetlenségökért. Midőn azonban az ifjú király visszatért atyjához, némely város újra a pártütőhöz csatlakozott, a helytartónak nem engedelmeskedett ós fölforgatta a királytól meg- < állapított rendet.« Eddig tart Beheim példázata. Azután felszólítja László királyt, »a földnek legnemesebb és leghatalmasabb fejedelmét«, hogy gondolkozzék a példázaton. »0 is egyetlen fia apjának, ki sok országot, várost és várat hagyott rá. A költő alázatosan kéri, mondja meg neki, mikép járna el az olyanokkal, kik rá és helytartójára nem hallgatnak. Mit tenne, ha alattvalói birodalmainak egyikében annak a kapitánynak, kit helytartójává nevezett ki, nem engedelmeskednének, hanem más kormányzót választanának magoknak?« Ha a király megfelel a költő kérdésére, meg fogja fejteni ii példázat értelmét : würt mir ein entwirf gesagt, als ich uor hon gefragt, so wil ich michel behan auslegen vnd veriehan, wuruff die meinung stet. Hogy a költő felszólítására a király mit válaszolt, elmondja Beheim a következő költemény czímében : Als ich diss getiht dem häng gesongen het, da sprach er, ich solt