Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - V. közl. 444

bleyer jakab. beheim mihály élete és művei. 445 a művével csak eszköze annak a heves agitatiónak, melyet V. László környezete indított a Hunyadiakkal szemben követett eljárásának igazolására a nyugati közvélemény előtt. Azonban így is, némileg azért is, teljes figyelmünkre méltó a költemény, mely az idevágó kűtfők között előkelő helyet foglal el. Az utolsó Czillei gróf sorsának és az azzal összefüggő eseményeknek tüzetesebb tárgyalásánál a legtöbb történetíró eddig is bőven merített belőle.1

) A költemény könyörgéssel kezdődik. Beheim a Megváltóhoz fordúl: »ne dobja oda bosszúja martalékáúl az egész kereszténységet gyűlölködő, haszonleső, parázna, gonosz életéért a pogány, hitetlen töröknek, mint nem régiben is Görögországot és fővárosát Konstantinápolyt.« Ezen bevezetés után, mely bensőségével és közvetlenségével megható, áttér Konstantinápoly elfoglalásának rövid leírására. Forrásra nem hivatkozik, bizonyára nem is valamely szemtanutói kapta értesüléseit, előadása azonban részleteiben is több-kevesebb pontossággal megegyezik az idevágó kútfőkkel. Természetes, hogy Konstantinápoly eleste rémület és beszéd tárgya volt az egész nyugaton, bár úgy látszik, nem oly mértékben, mint az esemény világra szóló fontosságából következtetni lehetne. Beheim mégis többet tudott az általános mendemondánál; föltehető, hogy értesüléseinek jó részét Czillei, vagy a király udvarában és Belgrádban való tartózkodása alatt szerezte, mely térben és érdeklődésben is közelebb állott a korszakos eseményhez. » 1450-ben — mondja Beheim feltűnő tévedéssel2

) a török császár tengeren és szárazon oly nagy hatalommal vonult a görög birodalom ellen, melyhez foghatóval török uralkodó még soha sem rendelkezett. Útjában szörnyű kegyetlenségeket követett el. míg végre Konstantinápoly alá érkezett. A görögök hiába fordultak a nyugathoz segítségért, szép Ígéreteknél egyebet nem kaptak. Ezt pedig a keresztények egyenetlenkedése okozta, úgy hogy nem volna csoda, ha Isten hasonló sorsra juttatná őket mint a zsidókat, kik hűtlenségükért és gonoszságokért hosszú évekig adózó alattvalói voltak a pogányoknak. Mennyire máskép lehetne minden, ha a keresztény népek és fejedelmek egyetértésben élnének. Csak ennek a vissza*) így Palaczky : Geschichte Böhmens, IV. к. I. г. — Teleki id. m. II. к. főként pedig Schwicker : Az utolsó Czillei grófok és viszonyuk Magyarországhoz, 1881. s) A költeményben: »ein M. vir ce. ein eil.« A Konstantinápoly elestéről szóló és föntebb ismertetett énekben helyesen mondja : »ein Em. vie С. ein el. drey y.«