Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

434 baumgarten ferencz. fönt idézett helyét. A pápa tényleg csak ezóta nevezi Lajost az egyház kapitányának.1) Deczember 3-án tehát Contarini, Falieri, Benintendi és Pe'ter püspök Lajoshoz indultak. Február 11-én már visszaérkezett e követség Magyarországból,2

) januárban volt tehát Magyarországon, vagyis azon időben, melyben a szóban forgó beszéd elmondatott. Említsük még fel, hogy a követek utasításának egyikmásik mondata a beszédben ismétlődik. »Praeterea requisiti per reverendum in Christo patrem dominum Petrum, Dei gratia Paciensem et Liparensem episcopum, apostolicae sedis legatum, quod ad vos mitterent ambasiatores super tractatu concordiae, ad quaedam per ipsum exposita, pro reverentia sanctae Romanae ecclesiae et maiestatis vestrae miserunt nos ad quaerendam pacem, gratiam et amicitiam vestram sicut habuerunt cum praedecessoribus nostris3) regibus, cum quibus nedűm amicitias sed vetustissimas parentelas et affinitates hactenus coluerunt.« — így a beszéd; az utasítás pedig : »quod secundum requisitionem et suasionem reverendi patris domini 1) Theiner id. m. II. 51. d. A legenda és velenczei államokiratok alapján így egész határozottan meg lehet állapítani Péter második magyarországi utazásának körülményeit és idejét, és nem kell az egészről oly határozatlan általánossággal beszélni, mint azt még oly szorgalmas kutató, mint Jorga is teszi (Philippe de Mezières. Paris, 1890. Bibliothèque de l'École des Hautes Études, 110. fasc. 136.1.) Pór (Nagy Lajos, II. 309. 1.) megemlíti Péter püspök magyarországi utazását s minthogy csak a legenda szavai után indúl, nem mond dátumot. Továbbá Péternek csak egy magyarországi útjáról beszél, noha tudjuk, hogy 1356 szeptemberében Zágrábban volt a fegyverszünet, 1357 januárjában pedig Lajos udvarában a békekötés eszközlése végett, és ekkor adta át a zászlót. A legenda azonban a két utat összevonja és az eseményeket hőse javára kiszínezi, úgy tüntetve föl, mintha Lajos és Velencze egyaránt idegenkedtek volna a fegyverszünettől és Péter püspök mindkét részről sok kellemetlenséget szenvedett volna. Holott Péter különösen Velenczével, melytől ismételve ajándékot kapott, igen jó barátságban volt. — Pór Antal nem veszi észre, hogy az egész legenda mily tendentiosus és ezért fogadja el annak valóban sajátságos állításait, így pl. azt, hogy Lajos kész lett volna Velenczének mindent visszaadni, ha ez évenként egy fehér lovat küld neki hódolata jeléül. Ily eredményt ért el Péter a legenda szerint, a bősz (leo rugiens) magyar királynál, és a gonosz velenczeiek még sem álltak reá ! A legenda ezen képtelen állítása már azért sem igaz, mert Velencze már 1356 augusztus 18-án kész lett volna nemcsak arra, hogy Lajosnak fönhatósága elismeréseűl, Dalmáczia birtoklásáért egy fehér lovat adjon, hanem hogy átszállítsa Palaestinába s 30 nobilet adjon mellé. Pórnak azon feltevése is, hogy a fermoi püspök is kisérte volna Péter püspököt útjában, ellenkezik az említett velenczei tanácsi határozatokkal. 2) Mon. Slav. Merid. V. 311. 1. 3) Nyomtatási hiba : vestris helyett. A párisi kéziratban is ugyanezen hiba van.