Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

forrástanulmányok. 435 episcopi Pactensis, apostolice sedis nuncii, vos miserimus ad tractandum cum eo vei deputatis ab eo 'de bona et vera pace et amicitia bine et inde, sicut fuit antiquitus inter progenitores suos et nostros, et offerentes vos esse ad suum beneplacitum« *) s emlékezzünk még arról, a mit már említettünk, hogy e beszédben czélzás történik Lajosnak 1356-ban fogadott keresztes hadjáratára. Mindezeket, különösen a dátum pontos egyezését megfontolva, nem lehet kétség, hogy a szóba,n forgó beszédet ez alkalommal adták elő. Tudjuk a mondottakból a szónok nevét is. A beszélő saját szavai szerint Contarini és Palieri követtársa, vagyis Benintendi de' Ravagnani velenczei kanczellár. A Velencze történetével foglalkozó tudós kanczellár szájába — ki maga is írt egy velenczei krónikát2

) és egy monographiát Zára 1345—46-iki ostromáról — jól illik a czélzás István magyar herczeg és Morosini Tomasina házasságára.3) A Propositumnak egy passusa: »est enim prudentia . . . divinarum et humanarum rerum notitia iusti atque iniusti scientia« — ismétlődik Benintendi egyik levelében.4) A beszédnek sok más, a Corpus Jurisból vett citatuma, vagy ennek stílusára emlékeztető kifejezése meg Benintendire, a jogtudós kanczellárra mutat. A beszédnek és követségnek csak annyi eredménye volt, hogy Lajos az alkudozások folytatására Velenczébe követeket küldött, kik márczius elején érkeztek oda.5

) Eredményre ez sem vezetett. A háború újra kitört s a béke csak 1358 február 18-áu jött létre.6) Benintendi és nem Petrarca mondta e beszédet ; a poéta laureatus ekkor nem is volt Magyarországban. De volt-e Petrarca valaha mint velenczei követ Lajosnál, Olaszországban vagy Magyarországban, vagy volt-e — ha nem is e minőségben — Magyarországban ? Nem bírtam semmi adatra akadni, mely e feltevések egyikére csak némiképen is följogosíthatna. Különben is a legnagyobb valószínűtlenség volna ez. A velenczei köztársaság csak velenczei nemeseket küldött követekül fontos ügyekben. A jelen esetben még Benintendit, ki gyermekkora óta a respublicát szolgálja, sem nevezik követnek, mert családja csak a cittadini originari-hoz tartozott. J) Moil. Slav. Merid. Y. 303. 1. •) Voigt id. m. 64—65. 3) Olv. az idézetet fönt. ') Epist. Var. IX. Ed. Bas. Vol. II. 984. 1. 6) Mon. Slav. Merid. V. 312. 1. ") Mon. Slav. Merid. III. 341—381. és V. 307—325. 11.