Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. 412

422 OLCHVÁRY ÖDÖN. nem volt ura a helyzetnek; hatalma gyönge, befolyása jelentéktelen vala, irányt nem tudott adni az eseményeknek, minden úgy ment, a hogy mehetett. Kötény megöletése 40,000 harczostól fosztá meg az országot s ugyanannyival szaporítá ellenségeinek számát. A király parancsára gyülekező kunok útközben értesültek fejedelmük megöletéséről. A lesújtó hír nagy zavarba ejté a hontalanokat. Az ellenséges indulatú nép úton-útfélen rájok rohant, a minek következtében kun és magyar véres harczot vívott egymás ellen. Utóbb a kunok összeverődve, mint támadók léptek föl, s a Duna és Tisza, majd a Dráva és Száva közét elpusztítván, Bolgárországba menekültek. * Ez alatt a magyar hadak létszáma napról-napra szaporodott. Egyrészről a király parancsára január-hó óta folyó előkészület, másrészről a szerte kalandozó mongoloktól s —• úgy lehet — a bosszúálló kunoktól való félelem a népet menekülésre bírta, a fegyveres szolgálatra alkalmas férfiakat pedig a pesti táborba hozta. A magyar sereg rövid tíz nap alatt 50,000 embert meghaladó létszámmal táborozott a Rákoson. A középkorban ily nagy haderőnek ily rövid idő alatt történt összeverődése arra enged következtetni, hogy a sereg nagyobb része fegyelmezetlen, harczban járatlan gyülevész népből állott, mely az otthon kényelmeiről lemondani, nélkülözni, súlyos szolgálatot türelemmel viselni, rendszeres csatát vívni, felsőbb parancsnak engedelmeskedni, az ellenséggel válságos pillanatban halálmegvető bátorsággal szembeszállani nem tudott. Az ilyen hadsereg az ország elégedetlen és fegyelmezetlen állapotában sok veszélyt hordott magával, de kevés biztonságot s annál kevesebb kilátást nyújthatott arra, hogy a fegyelmezett, háborúban megedzett mongoloknak ellentállani képes legyen. Béla királynak ezt tudnia kellett; azért még tovább is várni kivánt a rendes hadak gyülekezésére, hogy azok mennél nagyobb számmal legyenek seregében. Várni kivánt azért is, mert ismernie kellett a tatárok számbeli túlsúlyát s félelmes harcziasságát. Azonban a vitéz, de heves véralkatú Ugrón érsek s vele a nagy többség, mind követelőbben sürgeté a királyt, hogy induljon a hadsereg, mert immár elég erős, hogy a tatárokkal szembeszállhasson. Azok közt, kik dandáraik élén a király seregében valának, találjuk Ugrón kalocsai, Mátyás esztergomi érseket; Ger-