Századok – 1902

Történeti irodalom - Jagić; Vatroslav: Zur Entstehungsgeschichte der kirchenslavichen Sprache. Ism. Melich János 380

380 TÖRTÉNETI IRODALOM. 380 feledkezhetünk arról, hogy akárhány tősgyökeres magyar lakosságú község neve sem magyar. Az összehasonlító, még pedig a történeti alapon álló összehasonlító nyelvészet azonban a szerzőnek gyenge oldala. Folyóiratunk nem nyelvészeti szakközlöny, a tudománynak ebben a határában tehát nem nyomozzuk tévedéseit ; de a philologus gazdag tarlózást vihetne végbe Turchányi helynév magyarázatainak mezején, különösen a hol olyan magyarázatokba bocsátkozik, melyekben az oklevelek ingadozó helyesírását a maga szája íze szerinti kiejtéshez igyekszik idomítani. Egyébiránt lássuk az eredményeket, melyeket a szerző a történeti adatokból levont. Az Árpádok korából fenmaradt oklevelekből hét helység nevét ismerjük: Alsó-Woyla, Berény, Buchud, Voja, Kuké, Szépiák, Szirög (Syreug). Ezek közül szerinte négy magyar, Voja szláv, Kuké és Szirög bizonytalan. — Az Anjouk korából 154 helységnevet ismer. Ebből 121 magyar, 6 szláv, 2 oláh, 25 bizonytalan származású; a miből nyilván az a következtetés vonható, hogy Krassó-Szörény vármegye lakossága magyar volt. A Nagy Lajos halálát követő 80 esztendő azonban már lényeges változást idéz elő e számarányban. A mindinkább terjeszkedő török kipusztítja az őslakosságot s nagy tömegekben tolja maga előtt a Balkán-félszigeti tartományok oláh-szláv népeit, melyek a megye lakatlan területén keresnek és találnak új otthont. Az ezen időszakban ismert 215 helységnév közül 150 magyar, 50 szláv, 15 oláh. A magyarság tehát még többségben van s ezt a többséget megtartja, ámbár együttvéve a nemzetiségek is csaknem a magyarsággal egyenlő erőíe fejlődnek a Hunyadi Mátyás trónraléptétől (1458) a mohácsi veszedelemig (1526) terjedő, nem egészen száz esztendős időszak alatt, a mikor is az ismert 113 helységnév között 56 magyar és 5 bizonytalan névvel szemben 22 szláv és 30 oláh helységnevet állapít meg a szerző. —YJ— Zur Entstehungsgeschichte der Kirchenslavischen Sprache. Yon Vatroslav Jagic. I. u. II. Hälfte. Wien, 1900. 4-r. 88 1., 96 1. (Különlenyomat a Denkschriften der k. Akademie der Wissenschaften in Wien. Phil. hist. Kl. XLYII. kötetéből.) Két szempont irányozza érdeklődésünket e mü felé. Az egyik történeti, a másik nyelvészeti. Ugyanis közvetetlen a honfoglalás előtt, körülbelül 861—885 közt ment végbe Rostislav fejedelem birodalmában, Morvaországban, az a szláv nyelvű keresztény térítés, melynek a szláv egyházi nyelv a maga