Századok – 1902

Történeti irodalom - Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Ism. Ferdinandy Gejza 370

374 TÖRTÉNETI IRODALOM. 374 végérvényesen nem döntöttek. III. Károly 1714-ben, midőn az esztergomi érseknek koronázási joga mellett foglalt állást, a veszprémi püspököt igényével a kereset útjára utalta. Ferencz, midőn 1792-ben ápr. 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával — mely azóta a királynék koronázásánál mindig alapúi vétetett — elrendelte, hogy a királyné megkoronázásánál a szent misét, a felkenést és a szent koronával való megkoronázást a prímás végezze, a veszprémi püspök pedig csak a házi koronát tegye a királyné fejére, — a veszprémi püspök 1714 évi keresetét, a mennyiben el nem évült, épségben hagyta. Ezekből szerzőnk azt következteti, hogy habár a közel negyedfélszázados gyakorlattal szemben a veszprémi püspök királynékoronázási joga nem is lesz a mohácsi vész előtti állapotba visszahelyezhető, vagyis hogy a veszprémi püspök nem fogja kivívhatni, hogy ő, és ne a primás helyezze a királyné jobb vállára a szent koronát, mindazáltal abban az esetben, ha a királyi pár egyidőben koronáztatik meg, vagy pedig ha a királyné koronázásakor az esztergomi érseki szék nincsen betöltve, avagy az érsek akadályozva van, senki sem vitathatja el a veszprémi püspöktől azt a jogot, hogy ő végezze az összes szertartásokat. Midőn azonban a szerző erre az álláspontra helyezkedik, figyelmen kívül hagyja azt a. körülményt, hogy boldogult Erzsébet királynénak 1867 évi junius 8-án végbement megkoronázásakor az 1216 évi római egyezmény mellőztetett, és pedig minden fentartás nélkül a veszprémi püspök részéről. Itt tehát oly szokással állunk szemben, mely a törvényt is lerontaná, annál inkább lerontja tehát a csak szokásjogi alapon keletkezett privilégiumot, mely csak a külön törvény természetével bír, és így gyöngébb a közönséges törvénynél. Tudnunk kell ugyanis, hogy a praecedens eset is elégséges a szokásjog fennállásának bizonyítására, ha ezen esetből arra lehet következtetni, hogy a megett a törvényhozó hallgatólagos akarata és jogi meggyőződése rejlik. A jelen esetben pedig ezen jogi meggyőződés és az ezen alapuló hallgatólagos akarat kétségtelenül fenforog, minthogy a veszprémi püspök történeti joga 1867-ben azért mellőztetett, mert a koronázás jogi természete felől már a mohácsi vész előtt is megváltozott a nemzet jogi felfogása, s az esztergomi érsek a király koronázásánál sem azért viszi a főszerepet és végzi az egyházi szertartásokat, hogy erre nézve őt akár egyházi, akár királyi privilégium hatalmazná fel, hanem azért, mert ő az ország prímása, első főpapja. Midőn pedig az érseki szék nincsen betöltve, helyére a legidősebb magyar érsek, vagy ha az érseki székek egyike