Századok – 1902

Történeti irodalom - Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Ism. Ferdinandy Gejza 370

TÖRTÉNETI IRODALOM. 373 A koronázási szertartások e megváltozásának okát a szerző a király felfogásában és akaratában keresi, de figyelmen kívül bagyja azt a körülményt, — a mi szintén megemlítendő lett volna, — hogy a Habsburg-házbeli királyok uralkodásával vesztik el a magyar királynék közjogi állásukat, külön udvartartásukat s a reginatus-hoz tartozó birtokok és várak felett addig gyakorolt joghatóságukat, — a mi pedig megmagyarázza a beállott változást, s a mellett, hogy megerősítené a szerző azon föltevését, hogy maguk a királyok nem akarták, hogy a királyné koronázása a szent koronával menjen végbe, melynek a nemzet királylyá avató jelentőséget tulajdonított, okadatolná azt is, hogy ezen változásban miért nyugodott meg oly könnyen a nemzet. A koronázási szertartás tekintetében beállott és föntebb említett nevezetes változás mellett ezen korban az egyháziak körében is bekövetkezett nagy felfogásbeli átalakulással találkozunk. A mohácsi vész előtt a királyné koronázása tekintetében ugyanis az 1216 évi egyezmény volt érvényben, tehát egyházi bíróság előtt létrejött és a pápa által is jóváhagyott egyezmény volt irányadó. A XVIII-ik században a veszprémi püspök és az ország prímása között a királyné-koronázás joga körül támadt vitában azonban a főpapok már nem a római curiához fordulnak, nem az 1216 évi egyezményre hivatkoznak, hanem a királytól kérik a döntést és királyi kiváltságokra hivatkoznak, sőt gróf Volkra veszprémi püspök 1714-ben az országgyűlés előtt tesz óvást az ellen, hogy az esztergomi érsek kente fel a királynét és végezte a szent koronával teljesítendő koronázási szertartást. Ugyancsak a magyar közjog alapján indult meg ezen kérdés fölött a vita 1760-ben Bajzáth püspök és Batthyány József primás között is, és egyiknek sem jutott eszébe, a kérdés eldöntését másutt, mint a királynál keresni. Ezen felfogásbeli változás — mely bizonyára már a mohácsi vész előtt is bekövetkezett, de csak azután jutott kifejezésre — szintén nevezetes bizonyíték a mellett, hogy a koronázás, mind a királyé, mind a királyasszonyé, régóta megszűnt egyházi jelentőségű cselekmény lenni, hanem egyházi szertartásokkal egybekötött lcözjogi actussá vált, azaz, hogy többé nem az egyház, mint az Árpádok korában, hanem az ország koronáz, az egyház pedig csak a koronázással kapcsolatos egyházi szertartásokat végzi, azaz csak közreműködik a koronázásnál. A mi magát a veszprémi püspök szereplését illeti a királyné koronázásánál, arra nézve királyaink ezen korban SZÁZADOK. 1902. IV. FÜZET. 26