Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - IV. közl. 347

356 BLEYER JAKAB. Taschassar, németül StainprüJc vára épült. A várnak előudvara és árka volt, mely mélyen sziklába volt vájva és a melyben az említett víz folyt. Maga a tulajdonképi vár igen magasan szintén sziklába volt vágva, épúgy a felvezető lépcső, a honnan egyedül lehetett a várba jutni. Az előudvarba sok török holttesten át hatoltak be, a hol ruhát és más drágaságokat nagy bőségben találtak, a mikből néhány magyar anynyit ragadott magához, hogy a kapun szinte ki sem fértek. Mikor Ulászló ezt észrevette, becsukatta a kapukat, mert gyűlölte a kapzsiságot, és megparancsolta, hogy a zsákmányt eldobják. Ezt azután a toronyhoz vitette, rá száraz fát rakatott és meggyújtotta. Hasztalan iparkodtak a törökök védekezni, a forróság elviselhetetlen volt, és ha valamely török kinézett a várból, száz nyíl röpült feléje. A keresztények végre rohamot intéztek ellene, el is foglalták, a törököket pedig lehajigálták. Két napig maradtak itt, míg a várat teljesen le nem rontották.« Taschassar nem egyéb, mint a most már romokban heverő Tas-Hiszár, mely a Pravadi városánál emelkedő sziklamagaslaton fekszik. Ide nov. 4-ike táján érkezhetett a magyar sereg. Pravadi városát, mely a hasonló nevű folyónál terűi el, Beheim nem említi, és azért Kupelwieser*) úgy véli, hogy Beheim összezavarja Tas-Hiszár és a később említendő Petrecz várának ostromát olyképen, hogy a mit ott Petrecz városáról mond, az tulajdonképen Pravadira vonatkozik, mert Petrecz magányosan terűi el egy sziklán, melynek tövében sohasem volt város. Tas-Hiszár ostromáról más kútfő nem szól, Pravadiról is csak az 1486-iki török névtelen,2) de szerinte nem sikerült azt, ép oly kevésssé mint Nikápolyt, a keresztényeknek elfoglalni. »Innen egy napi menetelés után Petrus-hoz, németül Peters püríc-höz értek, mely magas hegyen épülvén, szintén nehezen volt megközelíthető. A várost és várat sziklába vájt mély árok vette körűi, tele esővízzel. Semmiképen sem tudtak boldogulni ; a lövöldözés hasztalan volt ; a mikor azonban az ostrom leghevesebben folyt, Drakul oláh vajda elhozatta létráit, melyekkel azután megkisérlették a várba nyomulni. A törökök azonban visszalökték a létrákat, úgy hogy harmincz keresztény lebukott és agyonzúzódott. A király emberei hirtelenében rést ütöttek a falon, mely szintén huszonöt embert sújtott agyon. A törököknek a várból titkos útjok volt a föld alatt, a kijáratnál azonban Drakul vajda lesben állott, a miről a ') ld. m. 87. 1. 5. jegyz. ') Thúry id. m. I. к. 20. 1.