Századok – 1902

Történeti irodalom - Zimmermann; Franz: Das Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. Ism. Dőry Ferencz 280

281 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ismerteti, mely Urkunden czím alatt a tulajdonképeui okleveleken kívül középkori számadásokat és adólajstromokat, továbbá törvényeket, statútumokat, s városi képviselőtestületi és hatósági iratokat, bírói ítéleteket stb. tartalmaz 1700-ig, sőt néhány darabot az újabb időből is. Azon levéltárakban, melyek hatóságok irattáraiból alakultak, — minő a nagyszebeni is, —• a szoros értelemben vett hivatalos iratokon kívül rendszerint van olyan levéltári anyag is, mely vagy egyáltalában nem hivatalos, vagy nem olyan természetű, hogy a tulajdonképeni hivatalos iratok közé beosztható lenne. Az ilyen anyagnak külön gyűjteménybe való összefoglalása kétségkívül helyes: azonban hatóságokhoz beérkezett ügyiratoknak, tőlük eredő kiadványok fogalmazványainak, ezek mellékleteinek, hatóságok jegyzőkönyveinek, egyszóval szoros értelemben vett hivatalos ügyiratoknak az illető hatóság levéltárából mellékes czél érdekében való kihasítását a helyes rendezési elv tiltja. A nagyszebeni levéltár nem követi szigorúan ezt az elvet, a mennyiben az 1700-ik évnek mint korhatárnak felállításával XVII-ik századi hivatalos iratok is kerültek az Urkunden czímű gyűjteménybe. A korhatár is rosszúl van megválasztva. A kerekszám helyett a Diploma Leopoldianum kibocsátásának napja (1691. decz. 4.) sokkal észszerűbb volna. Az Urkunden cz. gyűjteményt Zimmermann két részre osztja. Az elsőbe az 1290-től 1526-ig, a másodikba az 1527-től 1700-ig terjedő időben kelt oklevelek tartoznak. Mindegyik csoportban külön ismerteti azután 1. a világi. 2. az egyházi személyek és testületek okleveleit, melyekhez a középkori részben még számadás-könyvek s egyéb iratok járulnak. A rendezés ezen módja az oklevelek vegyes anyagának áttekintését megkönnyíti. Szerencsétlen gondolat volt azonban a világiak okleveleit országok szerint alcsoportokra osztani. Ezen alcsoportok az első részben : 1. Magyarország és Erdély, — 2. Ausztria., — 3. Románia, — 4. Németország ; a másodikban ezek mellett még — 5. Törökország. Elhibázottnak tartjuk ezt az alosztályozást, mert a közölt ismertetésből nem tudjuk megállapítani, minő alapon történt az oklevélkiállítóknak egyik vagy másik ország neve alá sorozása : vájjon a kiállító nemzetisége, állása, az oklevél tárgya vagy kiállításának helye volt-e döntő? Zimmermann — úgy látszik — kétes esetekben Ausztriának kedvez; legalább »Oesterreich« alatt találjuk felsorolva I. Ferdinánd, Miksa, Rudolf, II. Mátyás és I. Lipót magyar királyok okleveleit, kik bizonyára nem Ausztria, hanem a magyar korona jogán avatkoztak a szászok ügyeibe; továbbá az idegen hadvezérek : Castaldo, Basta, Caraffa és Lajos badeni