Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

TÖREKVÉSEK A N. LOVAG-R. MEGHONOSÍTÁSÁRA MAGYARORSZÁGON. 247 mégis hasznos volt. A nagymester meggyőződhetett róla, hogy a rendnek életbevágó kötelessége a katonai gyakorlatok fölelevenítése s e czélra valamely magyar végház megszerzése. Hogy pedig az örökös pénzkérdésnek véget vessenek, elhatározták egy hadi pénztár felállítását, melybe a rendházak jövedelmeinek s az elhunyt rendtagok hagyatékának bizonyos hányadát évenként be kell szolgáltatni s a mely pénztár kellőleg felszaporodott készlete a végház jókarban tartására s az állandó őrség eltartására fordíttatnék. Ha valaha valakinek, Ampringen János Gáspárnak állt leginkább módjában, hogy a német lovag-rend Magyarországba átplántálásának immár száz év óta vajúdó tervét dűlőre juttassa. A politikai viszonyok is kezére játszottak ebben. Az osztrák miniszterek úgy vélték, hogy Magyarországon a rend és béke a meglevő kormányforma tehetetlensége miatt nem tud helyre állani. Feloszlatásában látták az egyedüli gyógyszert. Az absolutismusra amúgy is hajló Lipótot a tervnek megnyerni nem volt nehéz. 1673 febr. 27-én királyi patens jelent meg, mely Magyarországnak uj guberniumot rendelt. Ez a gubernium Pozsonyból kormányozta Magyarországot és kapcsolt részeit. Főnökévé (überhaupt) Ampringen János Gáspár, a német lovagrend nagymestere neveztetett ki. A bécsi udvar azt hitte, hogy a kinevezett helytartó személyében szerencsés választást tett s általa az ország újsütetű pacifikálásának sorsát minden időre biztosította. Ampringen breisgaui család sarja volt, de Magyarországon született. 1619-ben apja János Kristóf, annyi más szerencsevadász társával épen Magyarországot boldogította császárja és a nagy németség közmegelégedésére, mikor felesége Landsberg Zsuzsánna őt a kis János Gáspár szülésével megörvendeztette. Az egy ideig magyar földön nevelkedett német fiúcska úgy a hogy megtanulta nyelvünket s természetünkből is ragadt rá valami. Bátor katona volt, szerette a víg czimborákat s jól terített asztal mellett a zajos mulatságokat. Bél Mátyás — Wagner nyomán — eszességét és tanultságát is dicséri, a magyar szokásokban való jártasságát pedig bámulatosnak mondja.1) Ilyen sajátságokkal meg is férhetett volna köztünk, ha a rábízott gyűlöletes hatalmat képes lett volna megszerettetni. De a magas polczon az egyszerű nemes elszédült, gőgös, erőszakos, önző lett. Pedig a sima modor nagyon ráfért volna. Szelepcsényi esztergomi érsek-primásnak a helytartóságból elmozdítása, az ország alkotmányának felfüggesztése gyűlölettel töl-J) In Hungarorum mores mirifice factus. Notitia Hung, I. 425.