Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

246 ILLÉSSY JÁNOS. Az 1596 évi hadjáraton is, melyben Miksa főherczeg vitte a fővezérséget, inkább pénzzel, mint vérrel áldozott a rend. A folyton tartó török háború 1598-ban a birodalmi gyűlés egybehivását tette szükségessé Regensburgba. Szóba jött az 1577-ben oly sokat vitatott terv is: egy lovag-rendnek elhelyezése a magyar határszéleken. Megint a német lovagrendre gondoltak, de most a császár találta alkalmatlannak az időt a terv kivitelére. Sokkal komolyabban kezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel a Westernach János Eusták nagymester által 1627 márczius havában Mergentheimba összehivott nagy-káptalan. A sok éles gúnyt és bántalmat, a mit a lovagoknak elkorcsosodásuk miatt el kellett szenvedniök. végre maguk is sokallani kezdték. A katonai gyakorlatok felújítását végre maguk is szükségesnek látták. Már 1606-ban olyan lényeges változást eszközöltek a szervezeti szabályzaton, hogy az líj lovagnak 3 évig valamely magyar végházban vagy bárhol a bitetlenek ellen kellett szolgálnia. Most azután valamely magyar vagy horvát végház ; Komárom. Csáktornya. Zalavár. Sziszek, Légrád vagy Petrinja megszállására készeknek nyilatkoztak. A megvalósítás a költségen mult; a tartományi rendházak komturjai jórészt képteleneknek nyilatkoztak, hogy nyomorúságos helyzetükben az előirányzott évi 34,000 frt fizetéséhez hozzájáruljanak. Az 1662 és 1663 évi nagy-káptalani tanácskozmányokon ismét felvetődött a német rend katonai gyakorlatainak kérdése. Most már maga a rend szeretett volna egy magyar végházat megszerezni, de költsége kevés volt hozzá; a császár pedig most már nem lelkesedett az eszméért s anyagi áldozatokra sem mutatkozott hajlandónak, jóllehet a nagymesterek : Lipót Vilmos, majd Károly József osztrák főherczegek pártolói voltak az ügynek. De hogy mégis valamit tenni láttassanak, elhatározták, hogy a török elleni küzdelemre egy állandó ezredet, legalább is 600 gyalogosból állót szerelnek fel, melynek évi fentartási költségét 60—70,000 frtra számították. E terv is oda zsugorodott össze, hogy az Ausztriát épen közelről fenyegető török veszedelem hatása alatt pár száz főnyi lovas és gyalog csapatot, jól-rosszúl fölszerelve, a nagymester, 1664 márcz. 20-ika óta Ampringen János Gáspár személyes vezetése alatt Badeni Vilmos Lipót őrgróf táborába küldtek. A kisded csapatnak valami különös hadi dicsőségre szert tenni nem nyilt alkalma. A szent-gotthárdi döntő ütközet a török haderőt megtörte s a vasvári béke 1664 aug. 10-én a háborúnak véget vetett. A lovagok ezen rövid hadi szereplése egy szempontból