Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

TÖREKVÉSEK A N. LOVAG-R. MEGHONOSÍTÁSÁRA MAGYARORSZÁGON. 245 hogy a rend egyáltalában nem hajlandó a Magyarországba telepedésre vállalkozni. S ez a nyílt visszautasítás teljesen kedvét szegte Rudolfnak a további kisérlettételtől. Nem is volt, a ki a dolgot tovább bolygassa. Schwendi elöregedett, s bizonyos tekintetben ura császárja kegyét is veszítve, nyugalomba vonult. De kedvencz terve sírjáig kisérte. Végrendeletében, családja kihalása esetére, összes vagyonát a német rendnek hagyományozta, oly kikötéssel, hogy azt a magyar határszéleken a török elleni küzdelemre tartozik fordítani. A rövid időn beállott politikai változások sem engedték a terv tovább fejlesztését. A német rend tevékenysége más irányba lőn lekötve. Miksa főherczeget, Rudolf császár öcscsét, s a rendnek 1585 óta az elöregedett nagymester mellé megválasztott administratorát kellett pénz- és véráldozattal segíteni a lengyel korona elnyerésére irányult törekvésében. Az administrator lengyel királyságától régi álmának megvalósulását : a porosz tartományok visszaszerzését remélte a rend. A Pietsen melletti ütközet a szép álmodozásnak kegyetlen véget vetett. A lovagok megverettek, maga Miksa, az ellenkirály, Zsigmond fogságába esett, melyből csak másfél év múlva szabadulhatott súlyos föltételek alatt.1) A jelentékeny pénz- és véráldozat, melyet administratora érdekében hozott a rend, egy időre levette a magyarországi áttelepítés kérdését a szőnyegről. Hozzájárult, hogy a törökkel — hivatalosan legalább — béke volt. 1593 nyarán azonban a hivatalos béke is véget ért. Rudolf segedelemért fordult a birodalmi rendekhez és a német lovagokhoz. Miksa főherczeg — most már nagymester — erősen érdekelve volt az új háború által. Királyi bátyja reá bízta a horvát-szlavón tartományok védelmezését. Összehívta tehát 1593 decz. 8-ra Mergentheimba a nagy-káptalani gyűlést s megszavaztatta vele, hogy a rend két éven át 150 lovast és 100 gyalogot tart fegyverben, a minek évi költsége 63,000 írtra rúgott. Magoknak a lovagoknak személyes részvétele kinek-kinek tetszésére bízatott, s bizony elég jellemző, hogy még százan sem vállalkoztak életöket koczkára tenni. Ezek is csakhamar megelégelték a hadi dicsőséget. 1594 aug. 10-én bevették Petrinját, a sziszeki és gorai török őrséget pedig megszalasztották. Többet szenvedtek az éghajlattól mint az ellenségtől. Télire haza vonult a kényes csapat és semmivel sem volt rábírható, hogy a következő évi hadjáratban részt vegyen. •) .7. Hirn : Benuntiation des Deutschmeisters Maximilian auf Polen. (Mitteilungen für österr. Geschichtsforschung. Ergänzungsband IY. 248. 1.)