Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

244 ILLÉSSY JÁNOS. többe kerülne, a többletet ő fedezi. A vár parancsnokát kinevezi császári ezredesnek, a ki legénységét a magyaroktól függetlenül szabadon verbuválhatja s a kinek a környékbeli polgárság és parasztság mindenben alá lesz rendelve. Szabadjára lesz hagyva a rendnek, hogy magyarokat kebelébe befogadjon-e? A birodalmi fejedelmeknél meg azt fogja kivinni, hogy a rend jövedelmeit ne vonják el, sőt az elveiteket is adják vissza. О maga és uralkodóháza mindenkép rajta lesz, hogy a rend vagyonban és tekintélyben gyarapodjék. A johannitákat is rá akarja venni, hogy németországi jövedelmöket valamely magyar végház, pl. Komárom fentartására fordítsák. A nagymester 1578 ápr. 12-re hívta össze a rendi káptalant Heilbronnba, minthogy ápr. 13-ra birodalmi gyűlés tüzetett ki, melyen a rend határozatát elő kellett terjeszteni. Ismét felhangzott a régi nóta, melynek refrainje az, hogy . . . nem lehet . . . nem lehet ! A régi nehézségek mind fenforognak, a terv egy cseppet sem haladt a megoldás felé. Sőt újabb nehézségek merültek fel. Némely világi fejedelmek, mint pl. Fülöp spanyol király, akként nyilatkoztak, hogy nem engedhetik az országukból a rend javára befolyó jövedelmeket idegen ország hasznára fordítani. Fölmerült az az aggodalom is : nem veszedelmes-e a rendet, melynek birtokai, mint a hitetlenek elleni védbástyák, jobbára a birodalom határszélein feküsznek, a birodalmon kívül helyezni? A heilbronni tanácskozmányon nagyon is észrevehetővolt, hogy a Schwendi Lázár által fölvetett terv : a német lovag-rendnek Magyarországba áthelyezése, annyi tanácskozás után még messzebb esett a megvalósulástól mint kezdetben volt. A terv ellenzőinek száma megszaporodott s már ebben az utolsó tanácskozmánvban jóformán egymaga volt szószólója a császár. A rend igazi érdekeit s a nemesebb, tisztább emberi felfogást a laibachi komtur, a semmiből csak az imént fölcseperedett Prosseggi Cobenzl János hordta szívén. Egyedül őt vezette a németség iránti tiszta fajszeretet, a rend felvirágoztatására irányuló eszményi törekvés, a kath. vallás tántoríthatatlan védelmezése, de mindez oly nemes formában, oly magasan álló felfogásban, mely abban a korszakban megdöbbentően szokatlan. Csak egy czél lebegett előtte : a pogányság kiirtása. Ennek megvalósítása végett kész volt még a nem római katholikus keresztyénekkel is kezet fogni, kész volt az idegen nemzetiségekkel, még a magyarokkal is szövetkezni. A nagy többség azonban — miként mondók •— teljesen elidegenedett a magyarországi vállalat tervétől. Apr. 15-én már határozottan tudtára adta a nagymester Rudolf császárnak,