Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

TÖREKVÉSEK A N. LOVAG-R. MEGHONOSÍTÁSÁRA MAGYARORSZÁGON. 243 nek, felvirágoztatására pedig egyenesen szükségesnek nyilvánították a terv keresztülvitelét. A lovagok felbuzdulása kétségkívül meglepte a zsugori nagymestert, de álláspontjában nem volt képes megingatni. Emlékiratában, melyet követei útján a frankfurti gyűlés elé terjesztett, simán bár, de határozottan értésére adta a császárnak, hogy rendje nem fogja magát eszközül felhasználtatni. Hangoztatja, hogy a rend nem feledkezett meg alapításszerű kötelességéről és semmit sem kiván inkább, mint a keresztyénségnek segélyére lenni. Hogy nem fejtheti ki azt a tevékenységet, melyet hajdan Poroszországban és Livlandban kifejtett, az csak zilált anyagi helyzetén múlik. Északi tartományait elvesztette, azonkívül Német-, Olasz-, Cseh- és Morvaországban, Lombardiában, Angliában, Siciliában szakítottak el tőle értékes rendházakat. A mi még megvan : vagy zálogban van, vagy teljesen elterhelve. A jövedelmi kimutatások igazolják, hogy 216,898 frt bevétellel szemben 213,931 frt a kiadás. A ki ily körülmények közt újabb áldozatot kiván tőle, az egyenesen pusztulását kivánja. Abból is nagy veszedelem fenyegeti a rendet, hogy eretnekeket és idegen nemzetiségűeket : magyarokat, horvátokat, tótokat, cseheket, lengyeleket kell kebelébe befogadnia, a kik nem tudnak összeférni. Különösen a magyarok ismeretesek arról, hogy idegen nemzetet nem tűrnek maguk közt. Kanizsa, melyet a regensburgi gyűlés kijelölt, kiépítetlen, nyilt síkon fekvő közepes erősség, melynek alkalmas karba hozatala nem 100,000 frtot, mint a gyűlés hitte, hanem négy annyit kiván. Vidéke elpusztult, terepviszonyai inkább az ellenségnek kedvezők. Nem hiheti, hogy akarja valaki a nemes német ifjúságot ilyen csapdába csalni s ott szégyen szemre elpusztíttatni. A birodalmi gyűlés, akár a nagymester érvelésétől meggyőzetve, akár mert egyéb ügyek tárgyalása miatt az időből kifogyott, a kérdést levette a napirendről, mint olyat, mely még nincs kellőleg előkészítve. A császár azonban ragaszkodott hozzá és biztosai által félszólította a német-mestert, hogy a nagy-káptalanban vegyék még egyszer fontolóra. Ha Kanizsát alkalmatlan helynek találják, küldjenek néhány lovagot Magyarországba, keressenek ők megfelelő végvárat. A horvát-szlavón tartományokban ajánlja pl. Kaproncza, Dumbra, Ivanics, Heiligenkreutz (Svjeti Kriz), Szentgyörgy, Hrastovica, Biliács, Grustelnica, Sziszek várakat és várkastélyokat a Kulpa és a Száva termékeny vidékén. Ö a magyar országgyűlésen ki fogja eszközölni, hogy a kijelölt várat vidékével együtt átadják s az erődítéshez hozzájáruljanak. Ha a vár fentartása 9000 írtnál 17*