Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

238 illéssy jános. Az adomány bizony inkább kegyes alamizsna volt, semmint kárpótlás a Barczaságért. Lehet hogy csak próbaképen adta Béla a német lovagoknak s további magokviseletétől tette függővé bőkezűségének és kegyének folytatólagos éreztetését. A lovagok elfogadták az adományozott földeket, németekkel be is népesítették,1) de rendházat nem alapítottak, maguk Magyarországra telepedni nem kívánkoztak. Tartották a haragot és Bélán azzal álltak bosszút, hogy a tatárok ellen nem segítették, jóllehet IV. Incze pápa jó előre figyelmeztette erre őket. Az is igaz, hogy nekik maguknak is elég gondot okozott északi birtokaik megoltalmazása. Két század sem telt el egészen s ime a rend szorult rá Magyarország királyának segedelmére. Kritikus idők jártak akkor a német lovagokra. Az öntudatra ébredt szláv elem kelt birokra a rajta hatalmaskodó német elemmel. Ulászló lengyel király és Vitold litván fejedelem elhódítással fenyegették a rend Balti-tenger melléki tartományait. A rend Zsigmondhoz fordult segedelemért, úgy is mint a római birodalom helytartójához, úgy is mint szavatoshoz a rendnek 1402-ben elzálogosított s most szintén veszedelemben forgó Neumarkért. Zsigmond szövetkezett is a lovagokkal, de mielőtt teljes nyomatékkal léphetett volna fel érdekökben, az egyesült lengyel, litván és tatár hadak 1410 jul. 15-én Tannenbergnél halálos csapást mértek a büszke és önző kalmár politikájukkal szertelenül meggazdagodott lovagokra. A szlávság győzedelmeskedett a németség felett. A német lovag-rend elszánt, szívós küzdelmet folytatott tovább is, de egykori hatalmát és nagyságát nem voit képes többé visszanyerni. Nem, még Zsigmond támogatásával sem, a ki pedig hol fegyverrel, hol diplomácziai alkudozásokkal igyekezett szövetségesei számára előnyöket kicsikarni.2) De a sokféle méltóság, mely a szerencse kedvezéséből Zsigmondnak osztályrészül jutott, sokfelé osztotta gondját, megbénította erejét. Mint római császárnak a pápával való viszálykodása, a husziták kiirtása, mint magyar királynak Velencze és a török elleni küzdelmei annyi gondot okoztak, hogy a lengyel és litván hatalom megnövekedésének gátat vetni nem jutott ideje s nem volt módja. A keresztyénséget mindinkább veszélyeztető török elleni küzdelemben jött arra a gondolatra : nem ') Egy 1258-iki oklevél szerint Cunta fiainak Buguna nevű földje határos volt »cum terra ville Swk teutonicornm hospitum castri NitrieDsis.« Wenzel id. m. VII. 488. 1. a) Behatóan tárgyalja e küzdelmet Jarob Caro : Geschichte Polens, III. köt.