Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

törekvések a N. lovag-r. meghonosítására magyarországon. 237 liatni. Legügyesebb követére, Jakab praenestei biborosra bízta a béke létesítését. De hasztalan. 1234 okt. 11-én még egy utolsó kísérletet tett. Az aquilejai patriareha és Róbert esztergomi érsek útján hathatós nyomást kívánt gyakorolni a királyra és liára. Erélyesen hangoztatta, hogy ő, az egyház feje, nem hódolhat embernek az Isten ellen ; az egyházi vagyont, mely a szent szék oltalmába ajánltatott, nem bocsáthatja ismét világi kézre. Az aquilejai patriarchát és Róbert esztergomi érseket felhatalmazta, hogy az engedetlen királyt és fiát idézzék bírói székök elé, tartsanak vizsgálatot és fenyegessék meg kiközösítéssel. Ez az utolsó okleveles emlék a német lovag-rend barczasági szerepléséről.1

) Az elrendelt vizsgálatból bizonyosan nem lett semmi. Ekkor már Béla berezeg volt az úr nemcsak Erdélyben, hanem a Barczaságon és Kunországban is. Tőle, ki atyjával a közjavak elpazarlása s az idegenek dédelgetése miatt örökös hadi lábon állott, nem várhatott kegyelmet olyan kidföldi zárt testület, mely a magyar államiságba bele illeszkedni vonakodott, sőt azzal ellentétbe helyezkedni s idegen hatalmasság védő szárnyai alatt magát függetleníteni merészkedett. Ha a rend tudott és akart volna valamennyire is alkalmazkodni, megmaradhatott volna hazánkban, mint a hogy a templomosok és a dános-lovagok megmaradhattak.2) Mert Béla király érdeme szerint tudta értékelni azt a nagy anyagi és szellemi hasznot, mely a lovag-rendekből országára báramlott. Fegyveres segedelmükre készségesen támaszkodott ; polgáriasító, műveltségterjesztő munkásságukon kapva kapott. Bizonyára ő sajnálta legjobban, hogy a német lovagokat el kell veszítenie. Meg is kísértette, lia valamikép megtarthatná őket. Kunországot és a Barczaságot elvette ugyan tőlük és részben a Johannitáknak adta, de nem sokkal kiiizetésök után — 1244 máj. 6-án a nyitrai várhoz tartozó Keztelen és Suk, s a szolgagyőri várhoz tartozó Zela (Zélle) falvakkal és Scymcy nevű tanyával meg szőllővel kárpótolta őket, az ott letelepítendő lakosságnak ugyanolyan szabadalmakat biztosítván, a milyeneket a templomosok és János-lovagok élveznek; mely kiváltságok között különösen is kiemeli, hogy saját bírájok ítélhessen felettök, senki az ország bárói közül rájok ne szálljon s ingyen rajtok ne élősködjék, a tizedet a szászok módjára szolgáltassák be.3) ') A német lovag-rend barczasági szereplésére vonatkozó oklevelek legteljesebben a Zimmermann-féle Urkundenbuch-ban vannak összegyűjtve. a) Reiszig Ede : IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon. Századok, 1901. 520 és köv. 11. 3) Fejér: Cod. Dipl. IV. I. 313. 1. — Wenzel: Árpádkori Uj Okmánytár, II. 152. 1. — Tagányi : Szolgagyőr. Századok, 1882. 393. 1.