Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

236 Illéssy jános. mely szerint a várföldek visszavétessenek, első sorban a német lovag-renden hajtották végre. Az országos hangulat különben sem kedvezett a németeknek. Meráni Gertrud királyné és léha német udvaronczai voltak az oka. Jó részt ezeknek köszönlieté a rend, hogy a Barczaság visszavétele 1221-ben kimondatott. Ámde csak kimondatott, végre nem hajtották. András király gyorsan felejtett és könnyen békült. III. Honorius pápának s a hatalmas Salza Hermann nagymesternek nem volt nehéz őt megengesztelni. 1222 máj. 7-ike előtt már visszaadta birtokait a rendnek, sőt az előbbeni kiváltságokat újakkal toldotta meg. Nevezetesen az Olt és Maros vizén szabad sószállítást engedett nekik ; más földesurak és a király jobbágyait tilos volt ugyan befogadniok, de saját jobbágyaik vámfizetés nélkül járhattak-kelhettek a székelyek és oláhok földén is. Pénzt engedelem nélkül nem verethettek, de alamizsnákat, kegyes alapítványokat elfogadhattak. A lovagok a történteken nem okultak. A pápában bizakodva, már a következő évben megtagadtak az erdélyi püspöktől minden engedelmességet. A pápától kértek maguknak egyházi főt, sőt tartományukat egyenesen az ő fenhatósága alá ajánlották. III. Honorius kapott az alkalmon. 1224 ápr. 30-án kelt bullájával a tartományt oltalmába fogadta. Szavai, hogy a Barczaságot »in jus et proprietatem beati Petri suscipiinus et earn sub speciali apostolicae sedis protectione ac defensione perpetuis temporibus permanere sancimus«, — színleg csak az egyházi ügyekre vonatkoztak ugyan, de a királyok királyságára törő III. Incze neveltjéről, tanácsadójáról s utódáról méltán föl lehetett tenni, hogy fenhatóságát, alkalom adtán más térre is ki fogja terjeszteni. A király a vakmerőségen megdöbbent. Szigorú megtorlásra határozta el magát. Az 1225 év elején fegyveres erővel támadt a hazaárulókra, hogy őket engedelmességre szorítsa. A tartományt megdúlatta s néhány ezer márkáig megsarczolta, az engedelem nélkül, sőt tilalom ellenére épített favárakat lerontatta. A megszeppent lovagok a pápához futottak segedelemért. Honorius kitartásra, okos ellenállásra buzdította őket. A királynak leveleket irogatott, kezdetben az atyai feddés hangján, később egyre követelőbben. Ekesszóló, nagytekintélyű hazai és külföldi papi fejedelmeket kért föl közbenjárókúl, sőt nem átallotta az apa és fia közt visszavonást támasztani. Mind nem használt semmit. Az ingatag András szokatlantíl megmakacsolta magát, annyira, hogy a hatalmas Honorius a nélkül halt meg, hogy megbékéltette volna. Utóda IX. Gergely szelídebb fegyverekkel igyekezett